Célvonal téglából
Hagyományainak megfelelően még utolsó másodpercekben is drámaian izgalmas volt az ötszáz mérföldes Indy: a biztosan vezető J. R. Hildebrand a lekörözött Charlie Kimball megelőzése után az utolsó kanyarban nekicsapódott a falnak, és kitört kerekekkel másodikként futott a célba. A 23 éves kaliforniai újonc nagyon csalódott volt, de csak magát okolta a hibáért: „Rossz helyen értem utol egy autót, és a külső íven megcsúsztam a gumitörmeléken.” Pedig nemcsak gyorsan, hanem takarékosan is vezetett, hiszen az utolsó tankolás után harminchat körön át kitartott üzemanyaga, miközben vetélytársai bokszot látogattak. Hildebrand csattanása után Dan Wheldon szerezte meg a győzelmet az Indy Racing Leagueben (IRL) első szezonját futó Bryan Herta Autosport csapatnak. A brit pilóta az elmúlt két évben másodikként végzett a legendás futamon.
A hagyományoknak megfelelően a századik születésnapját ünneplő Indianapolis 500-ast is a háborús hősök emléknapján, május 30-án rendezték. A nyitott kocsik versenye 1950 és 1960 között szerepelt a Nemzetközi Autósport Szövetség (FIA) bajnokságában is, és több Forma–1-es pilóta is versenyzett a legendás pályán, 2000 és 2007 között az F1-világbajnokságnak is otthont adott a pálya.
Az 1909-ben épített Indianapolis Motor Speedwayen először motorkerékpárokkal versenyeztek. A kátránnyal és kaviccsal leszórt pálya burkolata sok sérülést okozott, ezért az autóversenyző Carl Graham Fisher vállalkozó 3,2 millió tégla lerakásával még az első év őszén átépítette. Az 1914-ben avatott japán stílusú torony 1925-ben leégett, az 1941-es verseny rajtja előtt is tűz pusztított a garázsokban, ám a show nem maradt el, csak a rajt késett két órát. 1936-ban már a pálya jelentős részét aszfalttal burkolták, 1961 októbere óta pedig már csak egyméternyi szélességű téglasor emlékeztet a múltra, igaz nem akárhogy, mert ez a célvonal. Ami töretlen, az a népszerűség: a versenyt negyedmillióan látogatják.
Az első 500 mérföldes autóverseny osztályozójára negyvenhét autó nevezett, közülük negyven ért el 75 mérföld/óránál nagyobb sebességet az időmérőn. Az 1911-ben a kétszáz körös futamot saját építésű kocsijával Ray Harroun nyerte 74,602 mérföldes átlagsebességgel. Az autók többsége kétszemélyes volt, ám a tömeg csökkentése érdekében Harroun kihagyta a szerelőülést, viszont a világon elsőként a kormány elé négylábú állványra visszapillantó tükröt szerelt sárga színű Marmon Wasp nevű járművére.
1948-ban Pat Clancy hatkerekű kocsival, 1952-ben pedig Abagashian egy Cummins turbófeltöltős dízelmotorossal állt rajthoz, ez volt minden idők legnehezebb indianapolisi versenyautója. A másfél tonnás kocsi sokáig a negyedik helyen állt, aztán motorhiba miatt kiesett, a versenyen a nyolcszázötven kilós Agajanian Speciallel győzött Troy Ruttman. A hatvanas években már rugalmas biztonsági benzintankot építettek az autókba, és 1967-ben pedig négykerék-hajtású gázturbinással győzött Parnelli Jones.
Napjaink mezőnyében az autókat Chevrolet-, Honda-, valamint Lotus-motorok hajtják, a titán-alumínium ötvözetű és kerámia csapágyas turbófeltöltőket a Borg Werner szállítja, és a cég neve díszeleg a győztes trófeán is.
A legendás versenyen használtak először pace cart, vagyis felvezető autót: a Stoddart-Dayton modellt az első öt évben az Indianapolis Motor Speedway alapítója, Carl G. Fisher vezette. A mezőny előtt haladó pace car feladata volt, hogy a felvezető és bemelegítő körben diktálja a tempót a versenyzőknek, akik repülő-, pontosabban gördülőrajttal kezdték a futamot. 1979 óta a felvezető autó verseny közben a safety car feladatát is ellátja. Jó üzleti érzékkel később Fisher átadta a volánt és a típusválasztás jogát az autógyártóknak. A külsőségekben is kellően felkészített modellek volánja mögött ült Fred Duesenberg, Louis Chevrolet, E. L. Cord, Edsel Ford, Jackie Stewart, Carrol Shelby és Morgan Freeman színész is.
Az autógyártók ráéreztek a jó reklámlehetőségre, és limitált szériában, tehát drágábban kínálták különlegesen felmatricázott utcai modelljeiket. Jellegzetes stíluselem az autók karosszériáján végigfutó kettős csíkozás. A Generel Motors hagyományos pace car-beszállító, 2002-tól Chevrolet száguldott a mezőny előtt, az ötven darab Indy 500-as Camaro modellt aukción értékesítik, és a bevétellel szervátültetésre váró gyerekeket segítenek.
