Az AMO (Moszkvai Automobil Társaság) olasz F–15-ös teherautókat összeszerelő üzemet 1918. augusztus 15-én államosították, majd 1931-ben a nagy vezér után a ZISz (Zavod Imenyi Sztalina) nevet kapta. Az első luxus-személyautók 1934-ben készültek, mert a névadó diktátor bizonyítani akarta, hogy nem csak az amerikai ipar képes magas színvonalú termék előállítására.

A ZISz 101-es 1936. november 3-án került sorozatgyártásra. A következő generációs luxusautó fejlesztési munkálatai 1942-ben kezdődtek Andrej Osztrovcev vezetésével. A feladat nem volt könnyű, mert Sztálin ízlésének kellett megfelelni: az autónak meg kellett tartania az akkor már divatjamúlt teherautós fazont, a keskeny gépházat és az attól külön álló sárvédőlemezeket. A nehézipari minisztérium illetékesei 1944-ben hagyták jóvá a terveket. Az öt különböző prototípust 1947. április 28-án tekintette meg Sztálin, Molotov és Berija, a szovjet vezetőkből álló zsűri egy nyitható tetejű és egy zárt karosszériás változatot hagyott jóvá, ezekből 1959-ig 2089 darab készült el.

A ZISz 115-ösből 1949–1952 között 38 darab készült, többségük Sztálint szolgálta: húsz a Kremlben, kettő Leningrád ban, egy-egy pedig a vezér üdülői ben várakozott menetkészen. A ZISz-flotta mellett továbbra is előszeretettel használta 1936-os Packardját. Sztálin utódja, Hruscsov igyekezett megtisztítani a személyi kultusz torz jelenségeitől a Szovjetuniót, és az új vezetés a ZISz-ek megsemmisítése mellett döntött: néhány kivételével az autókat darabokra vágták, majd beolvasztották. Ekkor készült a 112-es tanulmánymodell, melynek sorozatgyártása már új jelvénnyel indult: 1956. június 26-tól ZIL lett az új név, mely a fémmunkásból 1927-re vezérigazgatóvá avanzsált Iván Lihacsovnak állított emléket.

A központi dokumentációban a szervizkönyv mellett tárolták a listát, melyen az autó készítésében és felülvizsgálataiban részt vevő összes dolgozó szerepelt. Azért másképp is gondoskodtak az utasok biztonságáról: a karosszéria állítólag radioaktív sugárzás ellen is nyújtott némi védelmet, az oldalablakok háromrétegű biztonsági üvegből készültek.

Meghibásodás esetén teljes értékű pótrendszer lépett működésbe: megkettőzték a benzinszivattyút, a gyújtásrendszert, illetve az akkumulátort is. A ZIL 2011-es kínálatában még két modell szerepelt, ám a 6,3méteres, hétüléses 41047-est és az 5,75 méteres ötüléses változatot napjainkban már csak megrendelésre gyártották.