Autóhullám, óceánokon át
Nem sokan bíztak a zsíros üzletben, mert az Egyesült Államok hadserege által meghívott 135 cég közül csak három jelentkezett. Csodálkoztak is a tábornokok, akik nem értették, hogy mitől ijedtek meg az autógyártók, mert az amerikai hadvezetés 1940. júniusi tendere egyszerűen fogalmazta meg az igényeket: a hadseregben addig rendszeresített oldalkocsis motorkerékpárokat és a Ford sokadik generációs T-modelljeit akarták leváltani valami új szállítójárműre. Lehet, hogy a 630 kilogrammban maximált tömeg és a 330 kilogrammban meghatározott minimális teherbíró képesség, meg a 90 centiméterben megszabott magasság tűnt feloldhatatlan műszaki ellentétetnek, nem tudni, de az biztos, hogy így is akadtak vállalkozók.
Először a Willys-Overaland és Bantam Cars, majd a Ford jelentkezett a tenderre, és bár kevesen voltak, keményen harcoltak a megrendelésért. Mindhárom cég rekordidő alatt gyártotta le a tesztekre szánt prototípusokat. A Bantam csapata 49 nap alatt építette meg az alapmodellt, nem sokkal később már készen volt a Willys-Overland által megtervezett Quad is. Közben a Ford kifejlesztette GP járművét, a General Purpose-t: a Ferguson traktorból származó jármű a Pygmy nevet kapta. 1940 nyarán mindhárom társaság leszállította a mintapéldányokat, melyekre hetven-hetven darabos megrendelést kaptak.
Ezek mindegyik megfelelt a kritériumoknak: sima működésű motorjukkal és terepfokozatú sebességváltójukkal, valamint négykerék-hajtásukkal képesek voltak 3–50 mérföldes sebesség közötti egyenletes haladásra. A 630 kilogrammos maximális súlyhatárnak is megfeleltek, ám a hadvezetés felismerte, hogy túlzott karcsúsítás a tartósság és strapabíró képesség kárára megy, ezért később 1100 kilogrammra emelték a felső határt.
A Fort Sam Houston katonai terepen alaposan megnyúzták a gépeket, melyek kiállták a próbát, így a gyártók és a tábornokok 1941 márciusában 29-én aláírták a szerződéset, mely 1500 darab Bantam BRC 40-es, 1500 továbbfejlesztett Ford Pygmy és ugyancsak 1500 Willys jármű megrendeléséről szólt. Az utolsó tesztek és értékelések alapján a Willys modelljét választották a katonák, az egységesítés miatt feleslegessé vált Bantam és Ford autókat segélyprogram keretében elküldték Nagy-Britanniának és a Szovjetuniónak, a brit katonák Blitz Buggy néven ismerték a Willyseket.
Többlépcsős fejlesztések és módosítás után a Willys elkészítette a Quad MA, majd MB változatát, mely Jeep néven lett világhíres. Az anyacég Chrysler múzeumi ismertetője szerint sokan állítják, hogy a név az amerikaiak által kedvelt GP játékból ered, mások szerint a Popeye filmekből ismert Eugene de Jeep után kapta nevét a jármű. Van olyan legenda is, mely szerint katonai aktán jelölték a General Purpose Vehicle nevek kezdőbetűvel a sokcélú járművet, és a rövidítés kiejtve hangzik dzsipnek. Bármi is az eredete, az amerikai lexikonokban sokáig az off-road járműveket nevezték így, és a Jeep ikonná vált a háborúban.
A Willys MA jellegzetessége volt a szögletes karoszszéria lehajtható szélvédője, a kormányra szerelt sebességváltókar, a műszerfalra helyezett kapcsolóblokk, a bal oldalra szerelt kézifékkar és a szervó, valamit az oldalablakok hiá nya, az eső ellen csak ponyva védett. Az utastér különálló csővázas vászonborítású ülései igazán spártaira sikeredtek és jól bírták a nedvességet is, a légiveszélykor is lekapcsolható fényszórók és csak lefelé világító lámpák is jelezték a harcos karaktert.
A picinyke Bantam cégnek jelentős szerepe volt a fejlesztésben, de a nem volt tömeggyártó, így a zsíros megrendelésen már csak két cég osztozott: a háború alatt a Willys-Overland több mint 368 ezer, a Ford 277 ezer járművet épített a hadseregnek a Jeepszabadalom alapján. A Bantam 2675 darabot gyártott.
A megbízható olajzöld járművek több fronton is győzteseként szereztek érdemeket. A háború után a Willys az offroad járművek jelképe, valamint a farmerek kedvelt univerzális járműve lett, és továbbfejlesztett változatait napjainkban is forgalmazzák. Az első években ilyen hirdetések jelentek meg: „A Jeep napja soha sem nyugszik le.” És igaz, a békeévekben megjelent CJ modellt 1948-ig gyártották, a továbbfejlesztett változatokból 1968-ig 155 494 készült. A Jeep márkájú autókat ismét harcba szálltak: a koreai háborúban már a CJ5-ös modellek szolgáltak.
A Willys-Overland céget 1953-ban hatvanmillió dollárért megvette Henry J. Kaiser, akinek üzeme továbbra is ontotta a klasszikus darabokat, ám felismerte, hogy frissíteni kell és 1962-ben piacra dobta a Wagoneer modellt, mely a napjaink sportos és luxusterepjáróinak előfutára volt.
1970-től a Jeep márkájú autók az American Motors Corporation (AMC) gyáraiban készültek.
A luxuskivitelű modellekből 1978-ban már napi hatszáz készült, immár V8 hengeres motorokkal és automata sebességváltókkal.
1987-ben dobta piacra a Jeep máig is sikeres hobbiautóját, a Wranglert, melyből 630 ezer darab kelt el, ebben az évben a Chyrsler tulajdonába került a márka és az AMC. Évente hatszázezer Jeep márkájú terepjáró készül az Egyesült Államokban, Ausztriában, Kínában, Malajziában, Thaiföldön, Indonéziában, Venezuelában, Argentínában és Egyiptomban. A napjainkban is sikeres Jeep márkájú autókat százötven ország piacán forgalmazzák, több modellt hamarosan a Chrysler új tulajdonosa, a FIAT saját jelvényeivel is értékesíti majd.
