A szarvasos KRESZ-tábla igazsága
Vadászok mondják: ősszel felélednek, megmozdulnak az erdők, mert nő a vadak mozgásigénye. Emiatt pedig az állatok gyakorta kimerészkednek a fák közül, így nagyobb a valószínűsége annak, hogy közutakra tévednek. Főként októberben nem ritka a 150-200 kilogrammos gímszarvasok felbukkanása, ekkor tart ugyanis az állatok párzási időszaka. Egy ilyen tömegű vaddal ütközni még viszonylag lassúbb tempónál, például hatvan kilométeres óránkénti sebességnél is olyan, mintha öttonnás elefántnak hajtanánk. És nemcsak a gímszarvas és az október veszélyes.
Novemberben aztán kezdődnek a vaddisznóhajtások, ezért kerülhetnek a megzavart állatok az utakra. Az őzek, szarvasok, vaddisznók mellett, az őszi, téli utak alkalmi használói között ott vannak még a rókák is, amik – kis méretük ellenére – szintén komoly veszélyforrást jelentenek az autósoknak.
Bár sokan nem veszik komolyan a vadveszélyt, s az arra figyelmeztető szarvastáblát, nem árt tudni: majd minden évben több száz olyan közlekedési baleset történik – főként Vas, Tolna, Zala és Veszprém megyében –, amelyeket utakra tévedő állatok okoznak. Ennél is riasztóbb adat, hogy 2002-ben 119, 2004-ben 120, 2007-ben 107, s az elmúlt két évben is közel száz-száz olyan állatelütéses karambol történt, amelynek során nemcsak a vad, hanem az azt elütő kocsi vezetője vagy utasa is megsérült.
A közlekedésbiztonsággal foglalkozó szakemberek azt mondják: mint minden balesetet, a vadgázolást is óvatossággal lehet a legkönnyebben elkerülni. Vagyis komolyan kell venni a figyelmeztető táblát, s az érintet útszakaszon jelentősen csökkenteni kell a jármű sebességét. Az, aki kocsija kormánya mögül nem látott még útra ugró őzt, szarvast, aligha hiszi el: valóban néhány tized másodperc is elég ahhoz, hogy a fák, bokrok takarásából az autó elé kerüljön a vad. Ilyenkor pedig – főként, ha nagy a jármű sebessége – már csak kockázatos manőverekkel lehet elkerülni az ütközést, hiszen gyors kormánymozdulatra, vészfékezésre lehet szükség. Mindez pedig főként ősszel, télen, a már síkos utakon különösen nagy veszélyt jelent. Ezért a kiugró állat láttán gyorsan, határozottan kell cselekedni, ám kerülni kell a túlzottan hirtelen kormánymozdulatokat, nehogy megcsússzon, megpördüljön a kocsi.
Gyakori, hogy a sofőrnek sikerül elkerülnie a vadat, ám a manőverével még súlyosabb balesetet okoz: fának, oszlopnak vagy épp egy szembejövő autónak csapódik. Nem mellékes az sem, hogy a vadászok szerint a szarvasok, őzek, vaddisznók ritkán kóborolnak magányosan, így ha az autós lát egy állatot az úton, jobb, ha nemcsak lassít, hanem meg is áll, hátha több jószág követi az elsőt. Fontos tudni azt is: bár főként erdők, mezőgazdasági területek mellett vezető országutakon – s elsősorban az esti szürkülettől hajnalig – lehet arra számítani, hogy állat kerül az autó elé, néhány éve egy, az M7-es sztrádára tévedt vad okozott halálos kimenetelű balesetet.
Véres jelzés
A norvégiai Heldmark grófságban nem takarítják el az utakon elgázolt jávorszarvasok vérét.
Korábban mindenki megpróbálta elrejteni a nyomokat, most az ellenkezőjét tesszük, mert a vérfolt láttán mindenki automatikusan lelassít, állítja Rolf Ihler kerületi vadfelelős. A svéd határközeli utakon néhány hét alatt 250 jávorszarvas vált baleset áldozatává, mert a vadveszélyre figyelmeztető közlekedési tábla hatástalan. (MTI)
