Hossza és élete is rövid volt, hiszen még négyéves sem volt, amikor kimúlt. Igaz,már születésekor gyenge volt a szíve, hiszen ötven köbcentiméteresnél kisebb motor dohogott benne, ám az is igaz, hogy könnyű súlyának köszönhetően bőven meghajtotta a kicsinyke, mindössze 1,3 méter hosszú, vagy inkább rövid háromkerekűt. A százötven kilós gépet egy ember képes volt elhúzni, és akár lakótelepi liften lakásába vinni. Az olcsó és kisfogyasztású triciklit a brit Peel Engineering cég gyártotta a motorkerékpár-versenyeiről híres Man szigetén.

Akár egy liftben is elfér

A kisautónak nagy népszerűséget nem sikerült kiharcolnia: a P50-es jelzésű és német kétütemű, egyhengeres DKW-motorral hajtott Tridentből 1962. és 1966. között száznál kevesebb kelt el. Pedig kétszázfontos ára nem számított soknak, igaz, akkoriban ötszáz fontért már négyüléses Minit lehetett kapni, a Trident pedig csak egyszemélyes volt.

A műanyag karosszériás mikroautók gyártója egyébként az Austin és Morris minikről híres British Motor Company beszállítója volt. A világ legkisebb rendszámos közúti járművéből később készült kétüléses és villanymotoros változat, de ez sem lett topmodell, bár még van rá esély, hogy azzá váljon, mert Gary Hillman és Faizal Khan a P50-es és a Trident modellek gyártásának újraindítását tervezi.