A Yamaha FZ és Fazer modelljei eddig is méltán voltak népszerűek: könnyen kezelhető, erős, formás és bitang elnyűhetetlen gépek voltak, az FZ6 sorozatból alig találni használtat a piacon, mert a tulajdonosaik nem tüsténkednek eladni a gépeket, melyek 30-40 ezer kilométert könnyedén elgurulnak komolyabb szervizbeavatkozás nélkül.

A hatszázas sorozatot a gyár nyolcszázasra cserélte, ami csak első hallásra tűnik veszélyesnek, hiszen ez a hengerűrtartalom már más célcsoportnak szól. Vagy mégsem? Lehet, hogy egy új kategória alakul ki ezzel a mérettel, amely egy kompromisszumos, mégis univerzális megoldás kezdő és haladó motorosoknak? Alighanem. Az új FZ-ket ugyanis az FZ1 (tehát az ezres) kilenc milliméterrel kisebb átmérőjű dugattyúival felszerelt blokkja hajtja. A teljesítmény 106,2 lóerő tízezres percenkénti fordulaton, nyomatékból pedig 82 Nm áll rendelkezésre nyolcezernél. A motor karakterisztikáját új vezérlő elektronikával változtatták meg, a cél természetesen a több nyomaték volt – s ez itt a lényeg. Az új gép alacsony fordulaton is nyomatékos, ezáltal stabil meghajtást és könnyű kezelést tesz lehetővé, segítve azon vezetők boldogulását, akik még nem hajtottak bele gépeikbe több tízezer kilométert. Háromezer körül már megérkezik a bitang gyorsítóképesség, de a gép innen is tartogat meglepetéseket!

A váz alumíniumból készül, míg a futómű szinte teljes egészében megegyezik az FZ1-esével. A hátsó gumi picit vékonyabb, 180-as lett, a fékrendszer pedig köztes: az első tárcsa 310 mm-es, a hátsó pedig 245-ről 267 mm-re nőtt. A 211 kilogrammos tömeg még lányoknak is megfelel. Bár az erőforrás takarékos, a tank űrtartalma 18-ról 17 literre csökkent, így durván háromszáz kilométeres hatótávolsággal kalkulálhatunk. A 2,5 millió forintos motorról sajnos elhagyták az FZ6 legszexisebb elemét, az ülés alá integrált kipufogót, helyette egy kissé bumszli darab került.

Kompromisszum kezdő és haladó motorosoknak