Az amerikai márka autóinak, mezőgazdasági erőgépeinek és harckocsijainak tervezésében elismert szerepet játszott Farkas Jenő, aki már a tízes évek végén kísérletezett X-elrendezésű nyolc-, illetve tizenkét hengeres, léghűtéses motorokkal, nevéhez fűződik több futómű és a fékrendszer megalkotása. Kürtös István a harmincas években vezette a Ford traktorrészlegét, Nádor Imre alvázat és futóművet tervezett, Haltenberger Gyula gyártásszervező mérnökként dolgozott. A legnagyobb tekintélyt és a legmagasabb pozíciót Galamb Józsefnek sikerül elérnie, azon kevesek közé tartozott, akit Henry Ford keresztnevén szólított. Joe a karosszéria és alváz tervezése mellett a szervizzel és a vásárlói panaszokkal is foglalkozott.

A makói születésű Galamb József a műegyetemi évek után a diósgyőri vasgyárban dolgozott rajzolóként, majd 1901-ben önként haditengerészeti szolgálatba állt Polában. 1903-ban a frankfurti Adler-autógyárban dolgozott, majd ugyanabban az évben két barátjával ellátogatott a Saint Louis-i világkiállításra. Heti hét dollárért dolgozott egy papírgyárban, majd műszaki rajzolói tudásának köszönhetően heti húszdolláros állást kapott a Fordnál, ahol Henry Ford hamar felfigyelt precíz rajzaira. 1908 és 1914 között a mérnöki részlegen dolgozott, az általa tervezett autó megnyerte a 6500 kilométeres New York–Seattle versenyt. 1915-ben, 34 évesen költözött át a dearborni üzembe, ahol 1944-es nyugdíjazásáig dolgozott.

Galamb asszisztenseként magyar irányította a motorfejlesztést. Farkas Jenő 1904-ben szerzett gépészmérnöki diplomát a József Királyi Műegyetemen. Németül jól, angolul alig tudott, amikor 1906-ban Amerikába utazott. Néhány hónapig műszaki rajzolóként dolgozott a Fordnál, majd a Cadillachez ment, ahonnan létszámcsökkentés miatt elbocsátották. Galamb segítségével 1907-től ismét a Fordnál dolgozik, első ötlete a levehető hengerfej volt, majd a Galamb által tervezett traktort fejlesztette tovább.

Galamb József