Magyar nyerte az első Grand Prix-t
Példányszámnövelést akar a főszerkesztő, több tagot az elnök, így született meg a francia Illustration című lap és a Francia Autóklub által kiírt első Grand Prix. 1906. június 27-én reggel 6-kor sorakoztak fel, és másfél percenként rajtoltak el az autók. A 103 kilométeres pályán az első és második napon is hat-hat kör kellett megtenni. Akkoriban a gyorsaság mellett az autógyárak elsősorban termékeik tartósságáról szerették volna meggyőzni a nagyközönséget.
A Saint Calais–Le Mans–La Ferté–Bernard városokat érintő útvonal különbözött a korábbi versenyektől, mert több országból verbuválódott a mezőny. Háromhárom FIAT, Mercedes, Brasier, Clement-Bayard, Darracq, Hotchkiss, Lorraine-Dietrich, Itala, Panhard és Renault, valamint egy Gobron-Brillié és Gregorie autó állt rajthoz.
A poros földutakat kátránynyal locsolták fel, ami nem sokat segített, hiszen az olykor 170 km/órás tempóval száguldó autók vezetőjének arcába is jutott a fekete mázból. A Renault-val versenyző magyar Szisz Ferenc begyulladt bőrét is egész éjjel borogatták, hogy másnap is rajthoz tudjon állni.
A kátrányon kívül is akadtak gondjaik a versenyzőknek, mert vigyázni kellett az úton sétálgató állatokra. A sofőrök segédei kalapácscsapkodással próbálták elriasztani a jószágokat, és persze figyelmeztetni az utolért ellenfeleket.
Volt baj a közönséggel is, mert a helybéliek tömegesen kötöttek fogadásokat arra, hogy ki tudja felkapni az út közepére tett borosüveget anélkül, hogy elütné a falun keresztül vágtató autó. Olykor harmincnyolcan vesztették így életüket egy versenyen. A Sarthe néven elhíresült háromszög alakú pálya adott otthont a Gordon Bennett sorozatnak.
A világ első Grand Prix autóversenyén fontos szerep jutott az abroncsoknak, melyek bizony nem bírtak száz kilométernél hosszabb utat. Az átlagos gumicseréhez negyedóra kellett, ám a kiemelt csapatoknak elég volt egy-másfél perc, mert kaptak a különleges Michelin-készletből: a nyolc csavaros rögzítésű és pántra szerelt köpeny súlyra is könnyebb volt.
Az 1905-ös Renault 12 985 köbcentiméteres, négyhengeres motorja 1200-as fordulaton 95 lóerőt teljesített, ami elmaradt például a FIAT-étól, de elég volt a győzelemhez. A piros színű autók orrára 3A, 3B és 3C rajtszámot festettek. Szisz Ferenc másik két csapattársa, Edmond és Richez is hibátlanul vezetett, de a magyar versenyző több mint félórás előnnyel győzött a 3A rajtszámú Renault-val: 12 óra 15 perc 13 másodperces ideje 101,33 km/órás átlagsebességet jelentett az 1238 kilométeres távon. A második helyen a FIAT-os Nazzano futott be 32 perc hátránnyal, harmadik Clement-Bayard-dal Albert Clement lett.
A győzelem híressé tette egész Európában Szisz Ferencet, aki plakátokon meg képeslapokon szerepelt, és a 45 ezer frank jutalom mellé soron kívül kapott francia állampolgárságot is. A Renault gyár megbecsült alkalmazottjaként több versenyen is indult még, és a következő évben ugyanezen a futamon második lett, harmadszor viszont kiesett, csakúgy, mint a Gordon Bennett sorozat amerikai futamán.
Az első világháború után jómódú emberként élt, majd 1920-ban saját garázst és kereskedést nyitott, ahol a Renault vetélytársának termékeit, Citroën autókat árult. 1944-ben utódok nélkül halt meg Szisz Ferenc, akinek sírja Párizs egyik külvárosi temetőjében található. Születési helyén, Szeghalmon és a Hungaroring főbejáratánál is szobor őrzi a legendás magyar autóversenyző emlékét.