A jóléti társadalmak demográfiai hulláma és az életmódváltozás teljesen új autótípus kifejlesztésére ösztönözte a gyártókat. Az ötvenes évek bébiboomja, a népességrobbanás jótékony hatással volt a piacra, a békeévek nemzedékének vásárlóerejére pedig már építeni lehetett. A háborút követő robogós és törpeautós korszak után tágasabb járművekre, kocsikra vágytak a fogyasztók. A felmérések szerint az autóvásárlók 85 százaléka családos, akik szabadidejüket gyermekeikkel és baráti társaságban töltik, ezért minden alkalomra megfelelő méretű és felszereltségű gépkocsira vágynak. A fizetőképes kereslet kielégítésére a hetvenes évek végéig a járműipari cégek megelégedtek azzal, hogy a hagyományos lépcsős hátú modellek kombi változatait kínálják az egyre népesebb családoknak, ám a négy-öt személyes autók már szűknek bizonyultak, a hagyományos mikrobuszokat pedig nagynak, ormótlannak és drágának tartották a vásárlók.

Kellett valami, aminek sebessége, utazási kényelme és biztonsága személyautós, fenntartása sem kerül sokkal többe, és úrvezetői jogosítvánnyal is vezethető.

Az Óvilágban és az Újvilágban is szinte egyszerre jutottak ugyanarra az eredményre: 1984-ben a Chrysler és a Renault is bemutatta egyterűjét. Az amerikai van a Voyager, az európai az Espace nevet kapta. A motorháztető síkjában folytatódó szélvédő kedvező volt a megjelenés és a légellenállás szempontjából, mert csökkentette a szélzajt és a fogyasztást, ám a hasznos látómezőbe előrenyúló A oszlopok rontották a kilátást. Sajnos ez már nem csak erre a kategóriára jellemző. Igaz, az erős oszlopok ütközés esetén megfelelő biztonságot adnak az utastérnek és nem utolsósorban gyártásuk is egyszerűbb, mint a panorámaüveges modellé.

Aztán még tágasabbra váltottak az úttörők: a hétszemélyes és variálható ülésű kocsik hosszának meghosszabbításával nagyobb lett a csomagtér, és ezt a magasabb árak és hoszszabb nevek is jelezték. A normálnál húsz centivel hosszabb lett a Grand Espace és a Grand Voyager.

Különbségek a méretek mellett a hajtásláncokban voltak: más amerikai autókhoz hasonlóan a vanek legkisebb motorja is nagyobb volt, mint európai versenytársuké, és mindegyiket automata sebességváltóval szállították.

Ami az Egyesült Államokban a mini van, az Európában a legnagyobb méretű vanmodelleket jelenti. A nagy méret nem mindig jelentett tömegnövekedést, mert már az első Renault Espace-t műanyag karosszériaelemekkel gyártotta a rakétáiról, repülőgépeiről és versenyautóiról is híres Matra. 1984-óta közel másfél millió Espace kelt el.

Az iskolateremtőket igazolták a követők, azóta szinte minden márka bemutatta hasonló modelljét: a Toyota Picnic és Previa, a Mitsubishi Space Wagon, a Nissan Praire, a Mazda MPV, a Hyundai Trajet, az Opel Sintra, a Honda Odussey és a Kia Carnival. Nem véletlenül, hiszen a kategória folyamatosan bővül, 1996-ban 300 ezer, az ezredfordulón félmillió, 2005-ben 700 ezer egyterű kelt el, miközben az európai piac szűkült, ennek magyarázata, hogy sok korábbi kombi vásárló inkább egyterűt választ.

A magas fejlesztési költségek miatt több márka közösen fejlesztett eddig is MPV típusú autókat.

élytársa a Ford Galaxy is egy soron készült a portugáliai Palmelában. Hasonló együttműködéssel születtek a Peugeot–Citroën–Fiat–Lancia négyes ikrek: a 806-os, a C8-as, az Ulysses, valamint a Phaedra, és az utódnemzedékmodellek is.