Klímával rövidebb a fékút
Sorozatgyártású személyautóba először 1938-ban építettek klímaberendezést: az amerikai Nash márka megszűnt, a hűtött utastér divatja viszont világszerte hódít: az új személykocsik kilencven százalékát már a magyar piacon is klímával veszik. A kényelmet és biztonságot szolgáló szerkezet üzemeltetése többletköltséget jelent, de megéri, mert megfelelő hőmérsékletű autóban közlekedni is biztonságosabb: 30-35 fokos hőségben másfél óra után a vezető reflexei 65 százalékkal romlanak, ami a balesetveszélyt növeli.
Klímás autóval a fékút is rövidebb, hiszen jobbak a reakcióidők: hőségben egy átlagvezető 100 km/órás sebességnél 30 méterrel hosszabb úton képes megállni, hasonlóan lassul cselekvőképessége, mint a 0,5 ezrelékes véralkoholszintű emberé.
Persze semmi sincs ingyen: a klímaberendezés megvásárlása és működtetése is többletköltséget jelent, de a bezárt kocsi nagyobb kényelmet és biztonságot jelent, mert a felhúzott ablakú utastér a hőgutától és a rossz szándékú utcai kellemetlenkedőktől is megvéd. Környezetvédelmi szempontból káros, mert a klímaberendezések üzemeltetése többletfogyasztással és nagyobb károsanyag-kibocsátással jár, viszont lehúzott ablakokkal is nő az autó légellenállása.
A légkondicionáló berendezés még egy kisebb autónál is legalább 125 ezer forinttal magasabb árat jelent, a digitális változatok ennek kétszeresébe is kerülhetnek. A nagyobb értékhez drágább casco biztosítási díjjal és fogyasztással kell számolni: egy alsó középkategóriás modell esetében a többlet 7–25 százalék között lehet, attól függően, hogy a külső hőmérséklet 25 vagy 33 Celsius-fok. A légkondicionáló berendezések alkalmasak a belső tér gyors lehűtésére, ám a jármű sebességéhez hasonlóan a klímatizálás tempójával is vigyázni kell, mert az emberi szervezet nem bírja a gyors változásokat. A napon parkoló autó utasterének hőmérséklete elérheti az 50-60 Celsius-fokot, a műanyag bevonatú fekete kormány és műszerfal ennél jobban is felmelegedhet. A hirtelen hűtés erős megfázást, homlokvagy torokgyulladást, tartós ízületi betegségeket, fej-, nyak- és vállfájdalmakat okozhat.
Beszállás után az ablakok –és ha van, a tolótető – nyitásával lehet megmozgatni és gyorsan cserélni az utastér levegőjét, majd az intenzív szellőztetés, a nyílászárók becsukása után kezdődhet a klimatizálás. A kapcsolót először a külső hőmérséklettől csak néhány fokkal ajánlatos alacsonyabbra állítani, mert a hirtelen hidegzuhatag feleslegesen terheli az emberi szervezetet, az arcra irányított légfúvókák üdítően hatnak ugyan, de károsak az egészségre. A klímaberendezést hetente egyszer még hideg időben is ajánlatos tíz percre bekapcsolni, ezzel megelőzhető a kenés hiányából adódó károsodás.
Amennyiben ritkán használják a légkondicionálót, az utasteret kellemetlen poshadt szaggal áraszthatják el a csőrendszerben, hőcserélőben megtelepedő baktériumok. Rendszeres használat közben a szennyeződések, növényi részecskék, pollenek a kicsapódó kondenzvízzel együtt távoznak a rendszerből, ezt az autó alatti folyadékfolt jelzi, amenynyiben tiszta a lefolyó. A tömítőrendszerek üzemi nyomáson, tehát használat közben képesek megfelelően zárni, de ekkor is van némi hűtőközeg-elszivárgás, mely évente általában 20 gramm.
Nagyobb mértékű fogyást a szakműhelyekben általában 10-15 ezer forintért pótolják, az egyórás művelet végén nyomáspróbával is ellenőrzik a tömítettséget. Típustól függ az utántöltött mennyiség. Akadnak márkák, melyek évenkénti ellenőrzést javasolnak, a többség szerint elég a pollenszűrő cseréje és a levegőjáratok tisztítása.
Az új légkondicionálókban már tilos használni az ózonpajzs elvékonyodásáért felelős R 12-es gázt. 1965 óta csak az R 134a jelzésű, freonmentes anyagot szabad használni, bár a régebbi berendezések javítás után – tömítési okok miatt – ismét csak káros összetételű gázzal tölthetők fel.
