Finomabb thrash metal
Az osztrákok is úgy jártak, mint az ünnepelt thrash metal banda kölyökkorán átlendült gitárosa: egyedül a próbatermek mélyén, egy alig észrevehető pillanatban elgyengült. A húrok ugyanúgy szóltak, a pick-upok ugyanúgy vették az adást, de a kőkemény zúzás közé egy slágergyanús riff is becsúszott.
Valahogy így született az SMT 990-es. Vették az LC8-as blokkjukat, ami azért négyezres fordulat alatt nem nagyon mutogatja 115 lovát, utána viszont bitang. Amit, s legfőképpen ahogy azt köré rakták, azzal viszont összehoztak egy olyan motort, amivel minden kanyart csak fűzne az ember a végtelenségig. Ebben persze még nem sok újdonság lenne, hiszen ezt gyakorlatilag minden KTM tudja, ám itt arról is le lehet mondani, hogy az ember ne csak egy benzinkút nem túl távoli körzetében cirkuláljon, s ez az igazi újdonság. Szóval egy supermotóból faragtak egy meglepően jó túramotort. (Ezt persze nem is akarják titkolni, hiszen SMT-ben az utolsó betű a touring szót takarja.)
Érzésre kegyetlenül magasnak tűnik, de idővel ezt megszokja az ember – már ha legalább 180 centiméter –, az viszont sokadszorra is meglepő, hogy roppant kényelmes az ülés. Több mint kétszáz kilométeres, fájdalom nélküli túra után felmerült a kérdés, hogy ha ilyet is tudnak az osztrákok, akkormiért raknak szinte téglákat egyes modelljeikre. Az egyik legjobb ülés volt, amin valaha utaztunk, ideértve a BMW GS sorozatát is.
Mindent összevetve alig találni hibát, amit persze magyarázhat, hogy dögivel akasztottak rá minőségi cuccot. Szériában járnak a Marchesini kerekek, a radiális Brembo fékek és a Magura kuplung. Emellett olyan apróságok segítik a tulajt, hogy ha az utazás után az őrjöngés rosszul sülne el, akkor a segédvázat és a hátsó lábtartót gond nélkül lehet cserélni, mivel csavarral rögzítették. Mindezeknek az árcédulán lesz kellemetlen nyoma, mert bizony 3,7 milliót kell leszurkolni az SMT-ért, és bár nagyszerű motor a 990-es, de azért bosszantó hibákkal is együtt kell élni.
Az egyik superduke-ról örökölt első sárvédőnél érezni, hogy a KTM öntörvényű szervezet: a műanyag elem blokk felé eső része gyakorlatilag nincs, olyan rövid, igaz, így néz ki jól. Viszont esős időben nem kívánt élménnyel ajándékoz meg. A hűtőnek is köszönhetően a kerék úgy okádja felfelé az apró kavicsokat, hogy a bukósisakon a plexit még kis sebességnél is képtelenség nyitva tartani. Mentségére legyen mondva, ezt csak esőben produkálja. Az viszont ugyancsak érthetetlen, hogy egy bevallottan túramotorra miért nem került üzemanyagszint-jelző, csak egy „tartalékot égetem” lámpa. Amennyiben szerencséje van a hajtónak, éppen akkor villan fel, mikor a műszerfalat nézi, ha nem, akkor csak imádkozhat, hogy nem régóta ég. Persze tisztes távot meg lehet tenni így is, de egy ilyen feledékenységnek majdnem gyaloglás lett a vége, mert a benzinkút csak nem akart jönni, s az egyébként 19 literes tankba végül szinte cseppre csaknem ennyit lehetett tölteni. Vagyis hiba akad rajta, de mégis bitang a gép, csak az ára lenne emészthetőbb.
