Egyre több defekt az F–1-ben

Egymásnak rohantak a vörös bikák, és vesztettek, pedig volt elég bajuk egymás nélkül is, mert a technika ördöge is zavarta rivalizálásukat.

A biztonság elsődleges szempont hétköznapi autóknál és versenykocsiknál, ennek megfelelően alakítják a szabványokat és szabályokat. A Forma–1 fél évszázados történetében többször korlátozták a motorok teljesítményét abban a reményben, hogy sikerül megzabolázni a mérnökök fantáziáját és az autó sebességét. Mindhiába, az autók egyre gyorsabbak lettek, pedig kitiltották a kompresszort és a turbófeltöl tőt, csökkentették a motorok lökettérfogatát és fordulatszámát, ám a lényeg maradt: az egyre gyorsabb együléses kocsik első és hátsó kerekei közötti rész továbbra is burkolatlan, pedig voltak próbálkozások.

Több mint negyven éve készült Forma–1-es tanulmánymodell: a nagyméretű orr-résszel és az oldalsó karosszériaelemekkel az összeakadást és ütközés utáni repülést akarták megakadályozni A szerző felvétele
Több mint negyven éve készült Forma–1-es tanulmánymodell: a nagyméretű orr-résszel és az oldalsó karosszériaelemekkel az összeakadást és ütközés utáni repülést akarták megakadályozni A szerző felvétele

Így továbbra is az együléses formula versenyautók klaszszikus gyengéje, hogy még a legkisebb összekoccanásnál is dobbantóként viselkednek, hála burkolatlan kerekeiknek. A monacói egymásra csúszást megúszta Jarno Trulli és Karun Chandhok, aki később agyontaposta Barrichello elhajított kormányát. A Forma–1-es Török Nagydíjon a két Red Bull-pilóta akasztotta össze kerekeit: Sebastian Vettel kiesett, Mark Webber elvesztette biztosnak látszó győzelmét. Ugyanazon a hétvégén látványosabb és személyi sérüléses ütközés történt az Indy 500-ason: a britMike Conway előzés közben felhajtott Ryan Hunter-Reay autójára, aztán arról dobbantva a védőkerítésnek csapódott, majd Hunter-Reay feje felett visszarepült a pályára. A sérült Conwayt kórházba szállították, de az orvosok szerint nincs életveszélyben.

Nem Forma–1-es mérnökök, hanem a svájci Automobile Reuve gárdája, a Pininfarina formatervező stúdió és a berlini Műszaki Egyetem professzora, dr. Fiala, a legendás pilóta, Paul Frére, valamint dr. Henderson ausztrál sportorvos álmodta meg 1969 tavaszán a szuper biztonságos versenyautót. A Sigma Grand Prix-modell orrát körülölelő légterelő és a mindkét oldalra szerelt üzemanyagtartály megakadályozza a legtipikusabb balesetet, melyeknél az összeakadó kerekek miatt sokszor repültek autók. Ez máig nem valósult meg. Minden autóban van már több rétegű, habszivacs bélésű és ütközéskor automatikusan elzáródó kevlár üzemanyagtank, mely jelentősen csökkenti a tűz- és robbanásveszélyt. Ez az ötlet is a repülőgépektől szállt át az autókba, csakúgy, mint a tárcsafék, mely Vettel autóján ütközés nélkül repedt el, csakúgy, mint a Red Bull karosszériája.

Rubens Barichello a hátsó felfüggesztés hibája miatt esett ki, az ugyancsak williamses Nico Hülkenberg autójában pedig a kuplungkapcsoló érzékelője romlott el a rajtrácson.

Hiába írja elő szabály a kerekek rögzítését, egyre több kocsiról szabadulnak el, ami életveszélyes, csakúgy, mint a defektes gumik.

Volt, ami nem magától repült: Barichello Monte-Carlóban egy műszaki hiba miatt a korlátnak csapódott, de megúszta, ám kiszállva kocsijából a kormányt nem a tette viszsza helyére, hanem áthajította az út másik felére, pedig a szabály szerint és a biztonság érdekében kiszállás után vissza kell tennie a kocsiba. A negyvenezer eurós alkatrész a hispániás Karun Chandhok autója alá szorult, majd az alagút végén Bruno Senna is átgázolt rajta. Állítólag már csak szimulátorra fogják használni, szóval Barichello kormányügye lezárult, ám a burkolatlan kerekek maradtak.



 

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.