Az automobilt sokan utálták, sőt megjelenésekor féltek is tőle, tükrözték ezt az egykori törvények: a XX. század elején, Angliában például piros zászlós embernek kellett tizenöt méterrel a pöfögő kocsi előtt gyalogolnia, hogy figyelmeztessen érkezésére. Na, nem mintha nem lehetett volna mérföldekről hallani az istentelen masinát...

A régi gyakorlatot megint be lehet majd vezetni, mert hogyan fordulhat be szabályosan az autós az egyirányú utcába anélkül, hogy veszélyeztesse a szemből érkező kerékpárost. Ha biztosra akar menni, megáll, kiszáll, felméri a helyzetet, aztán miután meggyőződött arról, hogy nem karikázik vele szemben senki, visszaül, befordul. Már ha ennyi idő alatt nem változtak a forgalmi viszonyok, és ha egyáltalán észlelhető valamennyi jármű.

Olykor egyébként is hiába látszik a bringa, robogó meg munkagép, mert nem világít, vagy ha pislákol is valami rajta, az kevés a tempójához képest, ráadásul nem is azonosítható. Pedig mindegyik a közutat használja, olykor nagyobb tempóban, mint az autók, melyeken elöl és hátul is van megfelelő világítás és rendszám. Így ha kárt okoznak, és el is hajtanak a helyszínről, van esély a megtalálásukra. A robogókon nem kötelező a rendszám, ám legalább van kötelező biztosításuk. Legalábbis fizetniük kellene. De mi van a bringás okozta kárral? Személyi sérülés nélküli kisebb közlekedési súrlódás miatt is több százezer forintos kár keletkezhet egy autóban. Hogyan lehet érvényesíteni a vétlen jogait? Az ilyen esetek tisztázása miatt már több országban is felmerült valamenynyi kétkerekű rendszámosítása és nyilvántartása, volt, ahol be is vezették.

Adó, biztosítás a bringára? Volt már ilyen. Részlet a Tandem Anno sorozat „A bicziklizés tekervényes múltja” című könyvből, mely egy 1904-es debreceni szabályrendeletet idéz: „8. paragrafus. Idegen kerékpárosok, kik 8 napon túl, de egy havi időtartamot meg nem haladó ideig tartózkodnak a városban, ezen időtartamra 2 (kettő) korona kerékpáradót kötelesek fizetni”.

Ez a veszély és ilyen törvény nem fenyegeti a hazai bringásokat, az autósok pedig majd megoldják a vészhelyzeteket: az egyirányú utcák biztonságos megközelítésére esetleg felderítőket, például kétkerekű futárokat alkalmazhatnak majd. Ez lesz az igazi közösségi közlekedés.