Bonyolult szerkezet az autó, talán a legbonyolultabb, állítja Peredy Zoltán. Ő aztán igazán tudja, mert megdolgozott mindegyikért. Azokért is, amiket készen vett, és azokért is, amiket maga készített. Utóbbiak többe vannak neki, mert némelyikre legalább háromezer, de volt olyan is, amelyikre ötezer munkaórája is ráment. Az anyagiakról és az anyagról már nem is beszélve. Még szerencse, hogy mindent maga csinál. Megtervezi az autó formáját és szerkezetét, leszabja és összehegeszti a vázszerkezetet, elkészíti a sablonokat és legyártja a karosszériaelemeket.

Műhelye inkább műterem, és művészien rendetlen, a falon Vanessa Mae-plakát, a földön aktfestmény, az asztalon készülő autó váza.

Acélból, mert az nehezebb ugyan a divatos anyagoknál, de olcsóbb, és nem kell drága ragasztási eljárásokat alkalmaznia. Peredy szerint tévhit, hogy az alumíniummal jelentős súlyt lehet megtakarítani, hiszen az acéllal azonos szilárdságú zártszelvény használatával már alig csökken a tömeg, viszont nő a költség.

Autótervezésből és tanulmánymodell gyártásából persze ma sem lehet megélni Magyarországon, ezért tudását vitorlások tervezésénél és dinoszauruszok építésénél kamatoztatja, mindegyikből készült már több is, van, amelyik a Balatonon úszik, és van, amelyik múzeumban pózol. Egyedi volt a reklámcélokat szolgáló óriás figura és az örökzöld szusibár: a négyméteres robot bevásárlóközpontba, a pavilonos pult belvárosi irodaházba került.

Csinált versenycsónakot is, de mire elkészült, a megrendelő visszavonult a versenyzéstől. Egy horgász érdeklődött az elárvult hajó iránt, ám aztán elállt vásárlási szándékától, mert állva nem lehetett a tóba vizelni a billegős csónakból... Az alkotó nem is bánta, hogy nem ez vitte el művét, mert ahogy fogalmazott, igazi idióta volt, aki nemcsak a halaknak árt.

Peredy Zoltán 1987-ben végzett az Iparművészeti Főiskolán, ahol annak idején inkább a hallgatók, mint a tanárok lelkesedtek az autóért, mely a dizájnpályázatokon is mostohagyereknek számított. Nem is lehetett járművel díjat nyerni akkoriban.

De őt ez sem tántorította el, 1992-ben megépítette kétüléses minijét. Felfelé nyíló szárnyas ajtajai és a bumfordi karosszéria illik bájos személyiségéhez. A Smartot megelőző, Frog névre hallgató koncepcióautó ma is megállja a helyét. A zártszelvényvázra épített karosszéria kétrétegű poliészterből készült, farában kis Polski kéthengerese lapul. De nem sokáig, mert már kész a villamos változat terve, ám ehhez persze megbízható partner kellene.

Közben megszületett Vanessa Coupe: pontosabban 1995 óta gyarapodik, de még nem nőtt fel teljesen, pedig névadója, Vanessa Mae, a világhírű és gyönyörű hegedűs lány 2002-ben kézjegyével is ellátta a kék sportkocsit, melynek motorházát a művésznő neve és hangszerének szobra díszíti.

Aztán jött a nagy durranás: 2006-ban, a budapesti luxusautó-kiállításon bemutatkozott eddigi leggyorsabb és legteljesebben megvalósult autós műve, a Brokernet Silver Sting. Tervezése és kivitelezése kilenc évig tartott és 250 millió forintba került. A karosszériát Peredy Zoltán tervezte, a kivitelezésben a Bovi Motorsport és a Műszaki Egyetem gépjárművek és áramlástan tanszékeinek szakemberei vettek részt.

A Silver Sting kevlár, titán, karbon, és a repülőgépgyártásban használt kompozitanyagok felhasználásával készült. Az 1100 kilogrammos menetkész tömegű versenyautót a Porsche 911-GT3-asból származó hathengeres, 3,6 literes 437 lóerős teljesítményű motor hajtja, és álló helyzetből 3,8 másodperc alatt éri el a százas tempót. A Silver Sting még mindig versenyez, csak úgy mint formatervezője, aki a Frogot és a Vanessa Coupét is útjára, pontosabban közútra szeretné bocsátani, ám a rendszámozáshoz még sok száz munkaóra és sok millió forint kell.

Az ajtó meg a műszerfal elkészítése a legnehezebb, állítja Peredy Zoltán, nem véletlenül dolgoznak ezeken sokat az autóépítők, ám a legnehezebb partnert találni, olyat, akinek nem csak fantáziája, de pénze is sok van.