Friss jelentésük, melyet legutóbb az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt mutatott be, a vadorzás és az illegális vadállat-kereskedelem drámai eszkalációját bizonyítja, és biztonsági kockázatokat emleget. Mit tehetnek ez ellen a jelentéskészítésen kívül?

Első ízben szerepelt a téma ezen a fórumon, mivel nemcsak természetvédelmi krízisről van szó, hanem a terrorizmussal való kapcsolat miatt Afrika biztonságáról. A közelmúltban, Nairobiban végrehajtott támadás szervezői, a szomáliai al-Shabaab csoport például pénzeinek 40 százalékát tiltott elefántagyar-kereskedelemből szerzi. Csak idén Dél-Afrikában 700 orrszarvút öltek meg helikopteres, gépfegyveres bűnözők, ami a rinocéroszok gyilkolásának negyvenszeres növekedése 2007 óta, amikor csak 17 állat esett áldozatul orvvadászoknak. De az utóbbi évtizedben az Kongó-medencében élő, a szavannai formánál kisebb erdei elefántok állományának felét is elveszítettük. Jelenleg a vadorzás kis kockázattal járó nagy pénzkereseti forrás, mivel Ázsiában sokan rákellenes hatást vélve nagy pénzeket fizetnek az orrszarvú tülkéből őrölt porért, valamint a csecsebecséknek feldolgozott elefántcsontért. A legnagyobb – és az utóbbi években négyszeresére nőtt – felvevőpiac Vietnam, amelynek kormányával – ahogy Kínával és Thaifölddel is – együttműködünk, és felvilágosító kampányokat folytatunk a lakosság körében.

Mindenütt járt, ahol jelen vannak a világban?

A legtöbb helyen igen. Múlt hónapban például Pápua Új-Guineában voltam, a Malajzia és a Fülöp-szigetek által határolt "Korall-háromszögben", ahol talán a legsokszínűbb a tengeri élővilág. Ez a világ leggazdagabb tonhalélőhelye, évi kétmilliárd dolláros fogással. A készletek körüli vitát azonban szintén csak együttműködéssel lehet megoldani. A rohamosan fogyatkozó tonhal a Fülöp-szigetek körül ívik és él fiatalkorában, de a kifogható egyedek Mikronézia vizeiben találhatók. A globális tonhalfogyasztás 70 százalékát az itt fogott állatok adják, ezért a készletekkel való hatékonyabb gazdálkodás érdekében az érintett kormányokkal, a szerencsére készségesnek mutatkozó konzervgyárakkal és a legnagyobb felvevő országokkal is kapcsolatba léptünk.

Mit emelne ki eddigi sikereik közül?

1985 óta 12 ezer természetvédelmi programot folytattunk, melyekre mintegy egymilliárd dollárt költöttünk. Ezek közül régóta dolgozunk Amazóniában, ahol 1998-ban kampányt indítottunk az esőerdő tíz százalékának védetté nyilvánítására. Ezt Brazília akkori elnöke el is fogadta. Ezután a brazil és a német kormánnyal, valamint a Világbankkal és másokkal programot dolgoztunk ki e cél megvalósítására, ami 40 millió hektárt jelent. Lula elnök ezt 60 millió hektárra emelte, ami nagyobb, mint Franciaország területe. Jelenleg ennek a célnak a felénél tartunk, és különösen Amazónia déli részén ma már nemzeti parkok egész hálózata húzódik. És ami a legnagyobb eredmény: az elmúlt tíz évben ebben a térségben 70 százalékkal csökkent az erdőirtás!

Az ön nevéhez fűződik a WWF egyik kezdeményezése, a Global 200 nevű projekt. Ez hatalmas ökorégiókra osztotta fel a Földet. Mi ennek a jelentősége?

Kutatóink rájöttek, hogy e felosztás nélkül nem lehet tudományos alapon megállapítani az egyes régiók környezeti fontosságát. Ezért a Föld biológiai sokféleségének megőrzése szempontjából legfontosabb területeket 238 régióra osztottuk és ezeket ép, viszonylag stabil, sebezhető vagy kritikus állapotba rangsoroltuk. Szomorú tapasztalat, hogy az összes terület fele mára az utóbbi kategóriába került.

Korábban kemény szavakkal bírálta a klímaváltozással kapcsolatos akciótervek mindegyikét, mondván e forgatókönyvek egyike rosszabb, mint a másik. Ma is így látja?

Sajnos ezen a területen nincs előrelépés. Koppenhágában voltunk az áttöréshez, a jelentősebb közös cselekvéshez a legközelebb. Vannak helyi sikerek, mint a progresszív brit, mexikói és német klímapolitika, máshol ez még odébb van. Az IPCC legutóbb riasztó képet festett a jövőről, és ez a szervezet még a konzervatívabbak közül való, mások sokkal gyorsabb változásokat jósolnak. Egyesek viszont kétkedést próbálnak szítani a klímaváltozásban rejlő globális fenyegetéssel szemben, és ezzel óriási károkat okoznak. A tudomány mára teljesen egyértelmű a folyamatok irányát illetően.

Most a víz miatt érkezett, első ízben jött hazánkba. Elmondta, hogy az öntözött földek látják el élelmiszerrel a világ lakosságának 45 százalékát. Hogyan lehetne úgy növelni az öntözés hatékonyságát, hogy ne nőjön a már így is a globális vízfelhasználás 60 százalékát képviselő mezőgazdaság vízigénye?

Jelenleg sokkal több víz folyik el öntözésre, mint amennyi kellene. A kiszivattyúzott víz sok helyen ingyen van, vagy támogatást élvez a felhasználása. Hatékonyabb technológiákkal csökkenteni lehetne a veszteséget. Több céggel szövetkeztünk az egyes termények hatékonyabb előállításának támogatása végett. Az IKEA a gyapot-, míg a Coca-Cola a kisebb vízhasználattal történő cukornádtermesztés támogatásában a partnerünk.

Ez mind szépen hangzik, de sok kritikát is kaptak épp a szponzorokkal való összefonódás miatt, mondván némely cég csupán a szennyesét szeretné tisztára mosni a fügefalevélként használt neves szervezettel.

Hiszek abban, hogy a fenntartható fejlődés eléréséhez szükségünk van olyan cégekre, amelyek ezt komolyan veszik. Persze a civil szervezetek között nincs ebben egyetértés, de mi úgy véljük, ha elővigyázatosan válogatjuk meg a partnereket, meg is tudjuk magyarázni döntéseinket.

Tavaly éppen Spanyolországban kényszerültek kínos lépésre, amikor megfosztották tiszteletbeli elnöki tisztétől a címet régóta birtokló királyt, miután kiderült, János Károly a pénzügyi krízis kellős közepén afrikai elefántvadászaton vett részt.

Mindig van némi kockázat abban, ha egy munkánkba bevont híresség – legyen az művész, sportoló vagy koronás fő – valami olyat tesz, ami nem egyeztethető össze a WWF tevékenységével. Ugyanakkor sok helyen a királyi családok elkötelezettsége nagy segítséget ad a szervezet hitelességének és a támogatások megszerzésében.

Igaz, hogy szóba került, magyarországi képviseletük szerepét csökkentik, s egy regionális bécsi központ alá rendelik?

A Duna-medence a Global 200 alapján is Európa egyik legfontosabb ökológiai régiója, az itteni folyók természetes állapotának helyreállítása fontos, több országot átfogó feladat. A fiatal és fejlődő magyarországi irodának növekvő szerepet szánunk, nem akarunk innen visszavonulni, viszont integrálni szeretnénk térségbeli erőfeszítéseinket. Jelenleg ennek módozatait keressük, és a bécsi központ is a lehetőségek között van.

Már keresik az utódját, mivel jövő év elején, nyolc év után távozik posztjáról. Miért?

Húsz évet töltöttem a WWF-nél, és ez elég hosszú idő. Családi okból döntöttem, nyolc éve választ el az Atlanti-óceán a családomtól. De a rendszeres vezetőváltás minden szervezetre ráfér. Jövőre vendégprofesszor leszek amerikai egyetemeken, aztán majd meglátom, hogyan tovább.

WWF

A világ legnagyobb civil természetvédelmi szervezete, melyet 1961-ben olyan neves személyiségek alapítottak többek között, mint Sir Peter Scott, a híres sarkkutató fia, vagy Julian Huxley brit biológus, az UNESCO egykori főigazgatója. Tiszteletbeli elnöke Fülöp herceg, a brit uralkodó férje. Központja a Svájci Glandban található.

Névjegy

JIM LEAPE A Harvard Egyetemen végzett jogász, több mint harminc éve tevékenykedik a természetvédelemben. 1989-ben csatlakozott a WWF-hez, és jelentős szerepe volt a szervezet globális stratégiájának kiépítésében. 2005-től tölti be a főigazgatói posztot.