Előfordul, hogy nincs elég műhold a horizont fölött, vagy rádióárnyékba kerül a műszer.

Ilyen esetekre a London környéki Tessalla cég munkatársai egy régi eljárást korszerűsítettek, amely a kérdéses jármű vagy személy mozgását folyamatosan figyeli, és egy adott ponthoz képest meghatározza a pozícióját.

A mozgást miniatűr gyorsulásmérők és giroszkópok adataiból számolja ki egy számítógépes műszer, mely egy nagyobb gyufásdobozban is elfér. Nagy hátránya viszont az ilyen mikrocsipre szerelt mérőeszköznek, hogy rendkívül érzékeny a tápfeszültség- és a hőmérséklet-ingadozásokra. Ezek az elektromos jelet csaknem elnyomó zajként nyilvánulnak meg, ezért a mérnököknek alapos zajszűrést kell végezniük a hasznos jel megállapításához.

A kutatók megkeresték azokat a matematikai algoritmusokat, amellyel a legjobban kiszűrhető a készülék zaja. Ez a Kálmán-módszer segítségével sikerült is, amelyet a magyar Kálmán Rudolf 1960-ban publikált. A kutatók meghatározták a zaj valószínű menetét, és jól elkülöníthető jeleket kaptak a helymeghatározó eszköz komponenseinek kimenetén.

Valójában egy nagyobb helymeghatározó eszköz miniatűr, zsebben hordható változatát fejlesztették ki, mely például alkalmas lehet katonák mozgásának követésére is olyan terepen, ahol a GPS nem használható.