Görbicz (a labdával), Cifra és Zácsik a Győr–FTC kupadöntőn (34:29). A bajnokságban is az ETO az esélyes Kovács Anikó / MTI

Az eredeti versenykiírás szerint Győrött kellene játszani az egyik fél második győzelméig tartó női kézilabda-bajnoki döntő első mérkőzését, de a sportág barátai vasárnap délben az FTC népligeti csarnoka felé veszik az irányt. Történt ugyanis, hogy – bár a kisalföldiek nyerték az NB I alapszakaszát, így őket illetné a nyitómeccs vendéglátói szerepköre – az érintettek éltek a sportági szövetség elnöksége által felajánlott lehetőséggel: nem a favorit otthonában kezdődik a párharc, s ha az esélyes győz, akkor a jövő csütörtöki második találkozó után saját közönsége előtt ünnepelheti az aranyérmet.

Vetési Iván elnök érdeklődésünkre elmondta, a csapatok már évekkel ezelőtt felvetették: az esetek zömében a győztes idegenben fejezi be a vetélkedést. Ezért döntöttek úgy: nem gátolják meg, hogy a részt vevő együttesek megegyezzenek a pályaválasztói jog felcserélésében. „Vagyis semmire sem kötelezzük a klubokat, viszont nem is állunk az ésszerűség útjába” – említette az elöljáró, aki hozzátette: a férfidöntőben például minden maradt a régiben, így a vendéglátóként sikerrel járó Veszprém, amennyiben nyer a szintén vasárnap este negyed nyolckor kezdődő második találkozón is, Szegeden érhet fel a csúcsra.

A női végjáték amúgy – leszámítva a mérkőzéssorrendben bekövetkezett változást – a hagyományokra épül: ezúttal is a tradicionális szereplők vívják, most is a győrieknek áll a zászló, de az FTC-nek az idén sincs szándékában könnyen odaadni magát. Egy héttel a szenzációs Bajnokok Ligája-címvédés után még egyszer (vagy inkább kétszer) fel kell turbóznia magát az immár a világ legjobb csapataként jegyzett győri garnitúrának, de mondhatjuk azt is: Görbicz és társai menetből vágnak neki az évad utolsó feladatának.

A Papp László Sportarénában látottak alapján nehezen képzelhető el, hogy az FTC megszorítsa az ETO-t, s ez még akkor is igaz, ha az ősszel akadt egy meccs, amelyen – bomba meglepetésre – a fővárosi zöld-fehérek diadalmaskodtak (20:17 a Kőbányai úton). Érdekes módon az volt az a mérkőzés, amelyet utóbb Elek Gábor, az FTC trénere „vízválasztónak” nevezett, mondván, játékosai jóllaktak a sikerrel, és a folytatásban már nem tudtak európai mércével mérve is színvonalas produkciót nyújtani.

Később még kétszer randevúztak a felek: januárban a Győr hazai pályán 29:21-re kiütötte vetélytársát, s az április végi dabasi Magyar Kupa-döntőben sem volt kérdéses a győztes kiléte, noha ez a meccs valamivel kiegyenlítettebb küzdelem végén dőlt el a kisalföldiek javára (34:29). A holnapi találkozóra péntek reggel már csak harminc, ülőhelyre szóló jegynek nem volt gazdája, amiből az is kitetszik: a Népligetben – papírforma ide vagy oda – szokás szerint nagy a készülődés. Nem csoda, hiszen 2005 óta csupán egyszer fordult elő, hogy ne a Győr vitte volna el a hazai pálmát, s a 2007-es diadal idején az FTC mostani szurkolóinak jelentős része még nem „ultra”, hanem kisiskolás volt.