A nívó és az érdeklődés drámai csökkenése magával hozta, hogy a lelátón helyet foglalók mind nagyobb hányadát teszi ki a - nagyon is megengedően - „elenyésző kisebbségnek" nevezett csoport, amely ma meghatározza a magyar stadionok légkörét. Ha nyolcvanezren volnának a Honvéd-Vasason, mint annak idején, akkor a hangját sem lehetne hallani ennek a magnak, már csak azért sem, mert tagjainak egy részére alighanem hatással lenne a játék, valamint az őket körülvevő hetvenötezer ember valódi szurkolása.

Ma viszont hangadók vannak rangadók helyett.

A hangulatra jellemző, hogy az FTC, illetve az Újpest tábora „indifferens" meccseken is egymást gyalázza olyan kifejezések özönével, amelyek őrült ötletté teszik, hogy az édesapa kivigye gyerekét és feleségét a sporttelepre (feltéve, hogy ő maga egyáltalán elindul oda). De ne ragadjunk le a IX. és a IV. kerületnél, mivel e hangnem már régóta nem a zöld-fehér és a lila-fehér ultrák sajátja; szinte alig van olyan klub, amelynél nem az efféle miliő az uralkodó. Vita sem lehet felőle, hogy a kórusban skandált ocsmányságok nem valók a pályákra (sem), de a megnyilvánulások nem merülnek ki ezekben, hiszen újabban Románia és Szlovákia szidalmazása szintén általános a tribünökön. Néhányan ugyan - úgymond jogi szempontból - azt hangsúlyozzák, hogy az effajta üzenet a szólásszabadság része, ám csak csűrnekcsavarnak, mert feltehetően maguk is tisztában vannak vele: az egésznek az égvilágon semmi köze a labdarúgáshoz. Ahogyan a rasszizmusnak sincs, de az utóbbi években hányszor visszhangzott a hazai stadionokban, hogy „cigány, cigány!" meg hogy „mocskos zsidók!"

Kisteleki István MLSZ-elnök, aki idáig olcsó gaggé változtatta a „rend, fegyelem, törvényesség" jelmondatot, ezúttal helyesen cselekszik, hogy - hivatalosan a FIFA és az UEFA szabályzatát alapul véve - megpróbálja megakadályozni a további romlást. Azért bizony még a pályák bezárása sem nagy ár - sőt -, hogy ne lehessen „Sieg, heil!"-ezni... Habár Retteghy fegyelmi bizottsági elnöknek a hitleri „üdvözlés" sem sértette a fülét, mert ő széttárta a kezét: „Az FTC-Hertha mérkőzésen történtek nem tartoznak az MLSZ hatáskörébe." Igaz, ugyanez a Retteghy kötelezett zárt kapura - a szurkolók magatartása miatt - néhány klubot, de sietett nyomatékosítani, hogy magánemberként túl szigorúnak tartja a büntetéseket, bizottsági elnökként azonban nincs lehetősége a mérlegelésre.

MLSZ-elnökségi szándék van, átütő változás persze még nincs, ráadásul sokan az üres stadionok szörnyű látványán keseregnek, miközben az a hangütés az igazán elborzasztó, amely a szankciókkal fel nem forgatott fordulókban betölti a sporttelepeket. S nem csupán verbális veszélyről van szó, hiszen megannyi példa bizonyítja: a „brigádoktól" az erőszak sem áll távol. Ideje volt tehát fellépni az agresszió ellen, mert ha így menne tovább, előbbutóbb tragédia következne be. Annak megakadályozására egyébként az MLSZ önmagában képtelen.

De legalább megtette az első lépést.