Wimbledon: kiesett a címvédő Federer!
Azt is nehéz volt megemésztenie, amikor tavalyelőtt a döntőben kikapott Rafael Nadaltól: salakon még csak-csak, de füvön! Képes volt erőt meríteni a kudarcból, pedig tavaly januárban a melbourne-i finálét is elbukta a spanyollal szemben; kérdés, hogy innen van-e visszaút. A Roland Garros után elvesztette a világelsőséget, és a mostani kudarc után még halvány esélye sincs arra, hogy valaha visszavehesse.
Szerdán ugyanis négy játszmában kikapott attól a Tomas Berdychtől, akit eddig tízből nyolcszor legyőzött - általában fölényesen. Most viszont nem tudott mit kezdeni a cseh szerváival, miközben a sajátjait ellenfele lassan „kiolvasta", mint kisiskolás a Pál utcai fiúkat. Már az is nehezen volt magyarázható, a svájci miként tudta elveszíteni a tulajdonképpen uralt első szettet (4:6), miként arról is mesélhetne, hogy a fölényes biztonsággal nyert második (6:3) után miért ment át labdaszedőbe (1:6, 4:6). Berdych jól felkészült, becsületes (tenisz)iparos, aki még véletlenül sem zseni: eddig mindössze 5 ATP-tornát nyert - évente egyet -, ahhoz feltétlenül „kevés", hogy egy ereje teljében lévő Federert akár csak megszorongasson.
Ehhez képest tegnap ő volt a tanár: ezért érkezett el a pillanat a számvetésre, Federer képesnek tartja-e magát a megújulásra, vagy megkockáztatja, hogy második vonalbeliek is ugródeszkának tekintsék. Ezt a kérdést alighanem már az első forduló után fölvetették rajongói, akik nem hittek a szemüknek, kedvencük hogyan vergődik a ranglista-hatvanadik Falla ellen. Federer az elmúlt hét évben mindig ott volt a wimbledoni fináléban; most viszont még az elődöntő sem jött össze. Pete Samprasnak volt ereje (viszonylag) a csúcson, US Open-győzelem után - igaz, nem huszonnyolc évesen - visszavonulni, a svájcinak viszont azt kell eldöntenie, hogy akar-e még valamit. És a folytatáshoz van-e kedve, ereje, szíve.
Bezzeg a Federernél jóval „iparosabb" teniszt játszó Novak Djokovics (3.) három szettben verte az eddigi meglepetésember tajvani Lut.
