Noha vízilabdában – a reklámszlogen dacára – már nem mindig mi vagyunk a császárok, azért bármikor bennünk van, hogy azok legyünk, s ennyi (még szép) éppen elég a népnek.

Fotó: Móricz - Sabján Simon

Ráadásul a szigeti Eb-n egyelőre nagyon megy a csapatnak, úgyhogy a jegyért ácsingózókhoz hasonlóan állandó vendégei a sokat megélt „Sportnak" a közeli és a kevésbé közeli múlt sportági nagyágyúi is: emitt, a téglavörös építmény falának támaszkodva diskurál Wiesner Tamás, amott, a bejárat előtt magyaráz Kósz Zoltán, odébb, a budai oldali sétányon sztorizik az uszodafőnök Dala Tamás. Bent meg szép lassan telnek a tribünök, hogy aztán akkor, amikor a műsorközlő a nap utolsó „párját" szólítja bemutatáshoz, elszabaduljon a pokol.

Pedig a horvátok elleni, záró csoportmeccsnek a házigazda válogatott számára már nincs is igazi tétje, hiszen két nappal korábban „csont nélkül" bejutott az elődöntőbe, egyúttal felült a B jelű hatos tetejére, ahonnan senki nem mozdíthatta el. Jelentősége ettől persze még van a mérkőzésnek: ez részint a presztízst érinti, részint a praktikumot, hiszen az újabb győzelem kedvezőbb riválissal ajándékozhatja meg a csapatot a pénteki elődöntőben.

Az olimpiai bajnoki címvédő vetélytárs azonban a csoport második helyéért küzd, s ez meg is látszik a játékán. Miközben Benedek kapitány joggal fintorog és okkal szentségel a parton, Pavic kapus kivédi honfitársaink szemét. Igaz, a fiúk ekkor még megkönnyítik a dolgát, mert lövéseik pontatlanok és erőtlenek, nem úgy, mint a kollégákéi a túloldalon: a Milakovic által kiharcolt előnyt Sukno fél perccel az első negyed vége előtt megduplázza (0:2), de azt túlzás lenne állítani, hogy a lelátón máris eluralkodik a pánikhangulat.

Fotó: Móricz - Sabján Simon

A nyitószakaszban kihasználatlanul hagyott létszámfóros helyzetek után a második nyolc percben Hosnyánszky adja meg az alaphangot, s mivel Erdélyi, majd irtózatos löketet eleresztve Szívós, végül pedig Varga Dénes is betalál – míg horvát részről csupán Setka meg a büntetőt értékesítő Jokovic eredményes –, a „félidőben" 4:4 áll a nagytáblán, ami sokkal szebben fest az előző szünetben látottnál.

Hát még a folytatásban, amikor előbb a közönség tesz ki magáért – egy látványos hárítása után hatezer torokból zeng a „Nagy Viktor!" –, aztán meg Madaras mutatja meg: lövésébe hiába ér bele Pavic, a labda beszédül a gólvonal mögé, így először vezet a meccsen a magyar együttes (5:4). Igen ám, csakhogy Sukno egyenlít, így az utolsó labdára úszást követően minden kezdődik elölről (5:5).

De csak azért, hogy megint meseszerű véget érjen: Tóth Márton góljára Muslim még felel, negyvenöt másodperccel a végső dudaszó előtt viszont a centerező Hárai visszakézből „bevarrja", s lehet megint tombolni. A 7:6-os siker az ötödik játéknapon az ötödik a ­diadalok sorában, úgyhogy jöhet a megérdemelt pihenő, egészen péntekig.

Eközben szerdán olasz–horvát és görög–szerb negyeddöntőt tartanak, Vargáékra az előbbi párharc továbbjutója vár. Micsoda forgatókönyv: lehet, hogy horvát leckére horvát lecke következik?!