Muszbek Mihály elemez Szabó Bernadett / Népszabadság

Vegyük mindjárt a legmellbevágóbb számot: a magyar bajnokság a 2013-as évben négymilliárd forint deficitet termelt.

Meglehet, ez annak tükrében, hogy az NB I az elmúlt öt esztendőben – 2010 kivételével – mindig veszteséges volt, már keveseket lep meg. A klubok közül is mindössze öt mondhatta magát nyereségesnek 2013-ban: az MTK, a Mezőkövesd, a Haladás, a Pápa és az FTC. (Igaz, a fővárosi zöld-fehérek sorában megjelent 1 milliárd 935 millió forint „nem piaci bevétel” is, amelyről nincsenek további információk.)

Szintén kétségbeejtő, hogy a klubok bevételeinek mind kisebb hányada üzleti alapú, s mind több a költségvetési forrásból, esetenként közpénzből származó bevétel. Ez utóbbi kitétel talán igényel némi magyarázatot: Muszbek megemlítette ugyanis a „kényszertámogatókat”, azaz főként a politika vagy a tulajdonosok holdudvarába tartozó szponzorokat, továbbá az állami hirdetőket. Könnyű felmérni, hogy ha egy kisebb látogatottságú stadionban több a hirdetés, mint egy rendre jó nézőszámokat produkáló létesítményben, akkor ott nem a piaci szempontok alapján választottak a cégek.

A „minden futballista hitelből van” kijelentés talán kissé hatásvadásznak tűnhet, Muszbek szerint azonban szinte semmi túlzás nincs ebben: „A futballisták 11,2 milliárd forintot érő játékjogát 10,8 milliárdos hitelkötelezettség terheli”. A liga nettó adóssága 2011-ben „csupán” 2,1 milliárd forint volt – ez az összeg 2013-ra hétmilliárdra nőtt.

Ha esetleg valaki futballcsapat vásárlását tervezi, nem árt megfontolnia Muszbek szavait: „A csapatok csak évi 200-300 millió forintnyi tulajdonosi hozzájárulás mellett képesek működni”.

Gondok sokaságát vetíti előre az is, hogy a liga csapatai az elmúlt évben 13,1 milliárd forint bevételhez jutottak, ennek azonban mindössze 62 százaléka, azaz 8,1 milliárd forint származik tényleges üzleti tevékenységből. Ez azt jelenti, hogy ha a csapatok a pénzügyi fair play szellemében jártak volna el – egyébként hamarosan nem is lesz más választásuk –, a tavalyi 17,8 milliárd helyett csupán 8,1 milliárd forintot költhettek volna.

Az NB I játékoskereskedelmi mérlege a legelemibb tudatosságot sem tükrözi: a 750 ezer euró veszteség azt sugallja, hogy idehaza még azt sem sikerült eldönteniük az illetékeseknek: az exportra vagy az importra helyezzék-e a hangsúlyt? A környező országok ezzel szemben – beleértve az oly sokszor lesajnált Romániát és Szerbiát, netán a vb-résztvevő Horvátországot – egyenként 2-3 millió euró nyereséget értek el a futballisták piacán.

Bár a stadionépítést önmagában nem tartja elhibázott döntésnek a közgazdász, úgy véli, a mértéket itt sem sikerült megtalálni. „Egy-egy klubnak nem volna szabad nagyobb befogadóképességű stadiont építenie, mint amekkora az átlagos nézőszámának a 2,5-3-szorosa.”

A konklúzió pedig? Muszbek szerint továbbra is rossz irányba tart a magyar futball: a klubok felélik saját tőkéjüket, a bevételeiknek mind kisebb hányada kötődik magukhoz a mérkőzésekhez. Az üzleti folyamatok egy része ráadásul meg sem jelenik a könyvelési anyagokban.

De ezzel már a szürkegazdaság területére tévedtünk.