A kérdőjelek sorakoznak. Az itthoni sportközéletben csak a magyar vonatkozás keltett érdeklődést a téma iránt, noha a WSB (World Series of Boxing, azaz Bokszvilágsorozat) nevű liga immár hat éve működik az amatőr nemzetközi szövetség (AIBA) keretein belül. Tény, hogy nincs „túlmenedzselve” a projekt. De amióta a 2006-os tisztújító kongresszuson megbukott az „örökös” elöljárónak hitt korábbi szövetségi elnök, a korrupció fejedelmeként aposztrofált pakisztáni Anwar Chowdhry – aki még arra is képes volt, hogy a szöuli olimpián „megveresse” Roy Jones Juniort egy középszerű hazai versenyzővel –, utóda, Vu Csing-kuo, a tajvani multimilliárdos zászlajára tűzte a szabályok egységesítését és az önálló profi szövetségek egyeduralmának megtörését. Cserébe egyetlen, mindenki által elfogadott profi szövetség megteremtését tűzte ki célul.

Megoszlanak a vélemények arról, hogy lehetséges-e ez. Mindenesetre az újítás jegyében hat éve létrehozták a WBS-t, a félprofi csapatbajnokságot. A liga tizenhat csapattal működik; Üzbegisztántól Ukraj­náig, Törökországtól Vene­zueláig vannak együttesek világszerte. Egyelőre nem stabil a mezőny és a létszám, évről évre mennek csődbe csapatok, de alakulnak is újak, a beugró egymillió dollár, kivéve a kubaiaknak, azt ugyanis mindenki fontosnak tartotta, hogy a karibi boksznagyhatalmat is képviselje egy franchise (igen, ebben is az amerikai mintát követi a rendszer), helyettük mindent fizet a szövetség.

Londoni Harcsa Mirkó István / Népszabadság/archív

A draft ugyanúgy működik, mint az amerikai ligákban: az előző évad utolsó helyezettje választhat először a jelentkező tehetségek közül, utána a második leggyengébb, és így tovább. Lausanne-ban ezúttal csak a légiósok vehettek részt a börzén, 190 ökölvívó mérette meg magát, minden csapat nyolc sportolót szemelhetett ki. A legtöbb franchise nem is élt a választás jogával, mindössze harmincnégyen keltek el, köztük az említett két magyar. (Rajtuk kívül Gálos Roland és ­Varga Miklós volt ott a drafton.) Mind a tíz súlycsoportban rendeznek bajnoki mérkőzéseket, egy-egy kategóriában legfeljebb három versenyzőt alkalmazhatnak a klubok. (Meccsenként öt háromperces menet van, fejvédő nincs, a kesztyűk valamivel könnyebbek, mint a profiknál.) A két főcsoport győztesének nagydöntőjében már oda-visszavágót tartanak, az első meccsen a páratlan súlycsoportokban, a revánsmérkőzésen a párosakban csapnak össze a bokszolók.

A versenyzők azért félprofik, mert önmagában ebből nehéz megélni: a győztesek 1500, a vesztesek 500 dollárt kasszíroznak, de évente mindenki legfeljebb hat meccset vívhat. Viszont innen is ki lehet jutni az olimpiára: tavasszal Bulgáriában rendeznek ötkarikás selejtezőket, és súlycsoportonként két-három versenyző szerezhet kvótát.

Az áttörés még nem érkezett el, de a kocka el van vetve. A tajvani elnök alapjaiban reformálná meg az ökölvívás világát, viszont a másik sarokban ott vannak a nagy profi bokszszövetségek képviselői, és komoly tétben fogadható: nem adják könnyen a bőrüket.

Egyelőre nem tudni, hány menetre készülhetünk.