Világrekorderré nyilváníthatják a nagy erejű óvodást
Likerecz Botond természetesen óvodás, ám a sportot illetően minimum az „iskolapadban” a helye. Igaz, már eddig is volt kitől tanulnia. Az ifjú „erőember” anyukája nem más, mint Krutzler Eszter, az athéni olimpia ezüstérmes emelője, nagynénje pedig a korábbi világ- és Európa-bajnok, világcsúcstartó Likerecz Gyöngyi.
Bagócs János, az Oroszlányi Városi Súlyemelő Egyesület tiszteletbeli elnöke – szintén a sportág hajdani klasszisa – jót nevet, amikor megtudja, miért telefonálok. „Ez csak játék volt” – magyarázza, és hozzáteszi: Botond már egészen kis kölyökként ott sertepertélt a mama edzésein, és „azóta ki sem lehet venni a kezéből a súlyokat”. Amikor óvatosan afelől érdeklődöm, vajon egy óvodás vázrendszerét nem károsítja-e, hogy éppen a súlyemeléssel próbálkozik, megint kinevet. „Ugyan már, dehogy károsítja, semmi baja nem lesz tőle” – mondja. Dr. László Imre – aki tíz éven át vezette a sportági szövetséget, s hosszú időn át a válogatott orvosaként is tevékenykedett – árnyaltabban fogalmaz.
– Amennyiben a gyerek gyakorlatai a mozgásforma bemutatására szorítkoztak, s nem feszegette azzal teljesítőképessége határait, akkor, bármennyire különös is a produkció ennyi idősen, valóban nincs semmi kivetnivaló a dologban. A tizenhét kiló rúdon elosztva lényegesen kisebb terhelést jelent,mint,mondjuk, egyetlen tárcsán, s ennek a kilökése egy jó fizikumú ötéves fiúcska számára sem okozhat gondot. Amenynyiben ez a súly huszonöt-harminc kiló lett volna, már biztosan ráncolnám a szemöldökömet...
Az attrakció tovább adaléka, hogy a hírek szerint a súlyemelő-szövetségben fölvetődött: akár korosztályos világrekordként lehetne hitelesíttetni Botond teljesítményét. Hogy ez ügyben mire jutnak a sportág irányítói, az egyelőre kérdéses. László doktor mindenesetre tűnődve jegyezte meg: „Na, itt kezdődnek a problémák...”
