Tisztes háziasszonyok éppen a vasárnapi húslevesbe kerülő tészta kifőzésével bíbelődtek, amikor a Veszprém Arénában a helyi címvédő csapat és a Szeged játékosai a férfibajnoki döntő harmadik meccsére készülődtek. A lelátó persze a szokatlan, déli időpont dacára is rogyadozott szépen, s a bakonyi drukkerek szokásos rigmusaik helyett akár az "Ez az, amit nem lehet megunni..." kezdetű, hajdani reklámszlogent is fújhatták volna, tekintve, hogy a jelek arra utaltak: számukra a tizenkilencedik NB I-es aranyérem ugyanolyan lelkesítő hatású, mint annak idején az első volt.

A telt háznyi közönség addigi "határozott" hangja aztán hamarosan megbicsaklott, mivel a három győzelemig tartó párharcban 2:0-ra vezető kedvenceik kissé viharvertnek és ólmos mozgásúaknak tetszettek. Ennek megfelelően a vendégek a 8. percben 5:2-re elhúztak, s a szemlélőben – így a jelenlévő szakemberek némelyikében is – fölvetődött: vajon nem a finálé második és a harmadik mérkőzése közé beiktatott katari hakni (a klub-vb-nek nevezett vajaskenyértúra) nyomai láthatók-e a fiúkon? Akárhogy is, a veszprémiek közül sokáig az itteni búcsúmeccsét játszó – az ősztől a szlovén Celjében szereplő – szerb kapus, Dejan Perics produkciója volt az egyetlen, amely "vitte a lécet", igaz, az övé magasan. A negyvenéves "portás" védett minden védhető és jó néhány védhetetlennek tetsző lövést is, így aztán jószerével neki köszönhették társai, hogy a rivális enerváltságából erőt merítő szegediek csak egygólos előnyre tettek szert a szünetig (11:12).

Mivel hazai szemszögből a pihenő után valamelyest romlott a helyzet, két kérdés is megfogalmazódott: részint, hogy Vujin és társai képesek lesznek-e egyáltalán a kapuba találni ezen az amúgy igen derűs vasárnapon, részint pedig – ezzel összefüggésben –, hogy megszakad-e három éve tartó bajnoki veretlenségi sorozatuk?

A válasz igen és nem lett. Tíz perc múltán ugyanis Iváncsik Tamás megtörte a szinte hihetetlen hazai gólcsendet, s bár a 47. perben már négy góllal elhúztak a moldáv Butenko és a szlovák Stranovsky remeklésével (14:18) nagy kedvvel parádézó szegediek, a hajrá az ilyen szituációkban rendkívül edzett, s a végére magukat – a továbbra is tündöklő Perics hathatós segítségével – csak-csak összekapó vendéglátóké lett. Vujin hétméteresével, 20:19-nél vette át a vezetést a Veszprém, s a finisben lelkileg összeomló vetélytársban már nem maradt erő a fordításra.

Mocsai Lajos csapata 22:20-ra megnyerte a találkozót, így összességében a tizenkilencedik, míg megszakítás nélkül a negyedik bajnoki címét szerezte. A lefújás pillanatában az együttes kabalafigurája tudta, mi a dolga: a sikerben döntő érdemeket szerző Perics kapta az első fröccsöt a hatalmas pezsgőspalackból, de a társak, akár a vállukon is végigvihették volna a mágikus kapust az egész városon.

Kérdés: vajon több-e szójátéknál az a szurkolói kétely, miszerint ki véd majd címet jövőre nélküle?