A Nemzetközi Sí Szövetség a versenyek mind súlyosabb következményekkel járó sérülései miatt már 2009-ben a motorversenyzők légzsákjának gyártására szakosodott olasz céghez fordult, hogy találjon ki valami hasonlót a síelők védelmére. A vállalat kétévi kísérletezés után állt elő a mellénnyel; a modell 80 dekát nyom, és hét szenzorral szerelték fel. Esés, természetellenes mozdulat nyomán egy századmásodperc alatt fújódik fel, miközben védi a versenyző nyakát, vállát, hátát.

A kitzbüheli viadalon – igazolva, hogy a szakemberek miért tartják oly nehéznek a Hahnenkammról indított pályát – négy versenyző bukott, közülük hármat kórházba kellett szállítani. Az osztrák Otmar Striedinger már eljutott a célig, amikor elveszítette az egyensúlyát, több ízben megpördült, majd a hátán landolt. Aránylag hamar felpattant, és állva integetett a csaknem 50 ezres közönségnek. Striedinger légzsákot viselt, csakúgy, mint a pálya oldalkerítésébe zuhanó két honfitársa, Hannes Reichelt és Georg Streitberger. A világ legjobbjának tartott norvég Aksel Lund Svindal viszont nem védte magát mellénnyel.

Striedinger a légzsák nélkül súlyosabb állapotban lenne Leonhard Foeger / Reuters

A három súlyos sérült mindegyike keresztszalag-szakadást szenvedett. A lábsérülést a légzsák persze nem védi, de a sísport illetékesei a tekintetben is eltérő állásponton vannak, hogy a mellény valóban óvja-e a versenyző törzsét a törésektől, repedésektől. Akadnak olyan síelők, akiket kifejezetten zavar a közel egykilós mellény, s az a véleményük, hogy a zsák adott esetben inkább árt, mint használ. Sőt úgy gondolják, a D-air Ski hajlamos akkor is felfúvódni, amikor egyáltalán nincs veszély.
A Krone című osztrák bulvárlap megszólaltatta az olasz légmellény-gyártó cég képviselőjét, aki úgy vélekedett: az első bukót a komoly sérüléstől a védőruha mentette meg. Mindazonáltal azt mondta: még korai lenne kötelezővé tenni a síversenyeken a mellény használatát, az erőltetés ugyanis csak ellenséges érzületeket szül.

A Hahnenkammal kapcsolatban Bode Miller, a vakmerőségéről ismert amerikai alpesi síelő annak a gyanújának adott hangot, hogy az amúgy is veszélyes kitzbüheli lesiklópályát a nagyobb csinnadratta kedvéért a szervezők még meredekebbé, gyorsabbá változtatták. Persze azt, hogy az alpesi síelés veszélyes üzem, mindenki tudja, beleértve a minél nagyobb sebességre törekvő, bármi áron kockáztató versenyzőket. Nem is lesz foganatja az osztrák síszövetséget irányító Peter Schröcksnadel megjegyzésének, hogy a lécekkel fékezni is lehet.