Azért akadnak még újszerű fogásokból fakadó váratlan híradások a sportsajtóban. Például a holland válogatott sokkszerű Eb-búcsúja után Van der Vaart elment pihenni, a kudarc – korábban: a siker – okaira kíváncsi kollégák meg egyenesen a Francia Riviéráig merészkedtek, hogy a Tottenham jókedvűen pancsoló középpályását szépen lefotózzák, amint feleségével, az ugyancsak önfeledtnek tetsző Sylvie-vel duettezik a vízben.

Ahelyett, persze, hogy hagyták volna az egészet a francba, s azt mondják: mész, ahová mész, Rafael, ki kíváncsi a te konklúziódra?

Van ebben a nagy, globális sajtómunkásosdiban valami különös.

Speciel válaszokat vár kérdésekre: a sikerek után a sikereket érintő kérdésekre, a kudarcokat követően a kudarcokat érintő kérdésekre. Valahogyan az olvasók is hasonlóképpen értelmezik ezt a kérdést, pláne ebben a felgyorsult világban, amelyben a köz előtt szereplő – lásd még: adott esetben több tízmillió ember előtt nyilvános tevékenységet végző – emberről azt is tudni óhajtják, egy hét alatt mennyit nőtt az orrszőre.

Kétségkívül kemény világ ez: aki vállalja, az tudja, hogy nem csupán a parádésan becsavart gólja után hozzák a címlapon és tolják az orra alá a mikrofont, hanem akkor is, amikor alkalmilag nem sikerül valami, konkrétan égés van. Ennek nyomán a zsurnaliszta minimum kíváncsi; tudni óhajtja az okot, szeretné hitelesen, az olvasók kíváncsiságát kielégítendő vázolni a sztorit, Van der Vaart esetében azt, miért esett ki Hollandia és mit csinál, ha már így kiesett Hollandia, de citálhatnánk példát számost.

C. Ronaldo luxusapartmanban sütteti a hasát a felemás szezon után, Pique összebújva andalog Shakirával a vesztes szezon végén, Vad II István meg lakhelyén sétálgatva igyekszik felejteni a számára csúfosan záruló Eb-t.

Nem olyan bonyolult ez, még ha most talán nevetni is tetszenek: hogy' jön ide Vad II.

Ha csak úgy nem, hogy amíg a spanyolokat (hollandokat, portugálokat) körülbelül a saját futballsztárjaik érdeklik leginkább, addig idehaza – ez van – jelenleg a futballbírók jelentik a királyságot; akkor is, amikor a 2011-es Bajnokok Ligája-döntő előtt a Wembley gyepét nézik, s akkor is, amikor éppen nem látnak bent egy teljes terjedelmével bent lévő labdát. A BL esetében a publikálás nem volt akadály, Vad II tartalékbíró is boldogan mutatta magát a gyepen; utóbbinál viszont reptéri kimenekítést konstatálhatott a megfáradt sajtómunkás, aki a titkos elszállíttatás után elment Vad II-höz, hogy – idézve az ugyanezen a felületen szaklapozó Megyesi Gusztávot – „megkérdezze, hogyan is volt annál a meg nem adott gólnál.” Lássuk be, ez azért súlyos hiba, tudniillik Magyarországon nyilván senki sem szeretné tudni, mi történt az angol–ukrán mérkőzés kulcspillanatában, ráadásul éppen tisztelt kollégám korábbi príma riportjai szolgáltatnak példát arra, mekkora hülyeség terepre menni. S ott, ugye, dolgozni: újságíróilag szépen bemutatkozni, továbbá kérdezgetni a „gyakorlatilag” válaszolgató Vad II Istvánt, majd fotósilag „titokban” képet készíteni a nyílt utcán mászkálgató, körülbelül közszereplőként értelmezhető, mosolygó játékvezetőről.

Skandalum, aligha vitás.

És még itt van ez a Van der Vaart-pancsi is.