Abban az országban, amelyik egyfolytában női labdarúgó-válogatottjának vb-elődöntős – kirívóan szerencsétlen – vereségét siratja, a világranglistán még az első ötven között sem szereplő, csokibarna Heather Watson (pápua mama, angol papa) a döntő szettben 5:4-re vezetett a „verhetetlen” Serena Williams ellen, és csak a szerváját kellett volna „hoznia”, hogy az első helyen kiemelt favorit már a harmadik fordulóban búcsút mondjon Wimbledonnak.

Watson a második szettre tökéletes alakváltozáson ment keresztül Suzanne Plunkett / Reuters

Az amerikai ellen azonban – ezt sok példával illusztrálhatnám – nincs „csak”. Egy olyan játékossal szemben, aki képes 130 km/óra sebességű nyerő ütéseket produkálni (nem szervákat: ütéseket), és aki mindig elő tudja venni ászadogatásait akkor, amikor nagyon nagy szükség van rá, még akkor sem lehet önbizalommal eltelni, ha az történik, mint itt a döntő játszmában.

Az elején még ugyanazt láttuk, mint a Serena Williams–Babos meccsen: 6:2 „oda”, könnyedén. De az angol lány, aki előzőleg már kiejtette a kiemelt francia Caroline Garciát, a második szettre tökéletes alakváltozáson ment keresztül. A szokatlanul hangos és nagyon elfogult közönség biztatása közepette – az ilyesmi megszokott dolog a Roland Garroson, de illetlenség Wimbledonban – 6:4-re megnyerte a második játszmát, és egyenlített. Már ekkor látni lehetett, hogy SerenaWilliams lassan elveszítimagabiztosságát, és ez a jelenség a döntő szett első három játékában manifesztté vált. Ilyesmit nemigen láttam a világelsőtől. Csak úgy „szórta” a kettős hibákat adogatásnál, és annyi ki nem kényszerített ütéshibát követett el, amennyit általában egy teljes meccsen szokott. A legalább annyira hitetlenkedő, mint boldog közönség felnézett az eredményjelző táblára, és nem hitt a szemének: Watson, az „ő” Watsonja – egyébként a legjobb brit hölgy teniszező – 3:0-ra vezetett. Meglehet, már nemcsak a játékos, hanem a szurkolósereg is érezte a győzelem és a világra szóló meglepetés ízét.

Amíg Serena nem egyenlített. Rendben, mondtam, ennyi volt, szép volt, jó volt, innen sima az út az amerikainak. Nagyot tévedtem, de boldoggá tett, mert az igazi dráma csak most kezdődött. Igaz, az amerikai még 4:3-ra vezetett, ám a lelki terhet, úgy látszik, viszonylag jól viselő angol lány kiegyenlített, sőt nyomban el is vette Serena adogatójátékát (4:5). De mint később kiderült, ez már valóban a hattyúdala volt. Akárhányszor látszott is úgy, hogy ha kell, a sírból is visszahozza a meccset, végül ez nem sikerült neki. Három gémet vesztett sorozatban, dacára annak, hogy ebből a háromból kétszer ő adogatott. A mérleg megvonása helyett azt mondanám: Heather Watson győzelemmel felérő vereséggel jött le a pályáról.

A pénteki nap hölgymeccseihez tartozik, hogy drukkoltunk Babos páros partnerének, a francia Mladenovicnak, ám hiába, mert a mindig bajnokesélyes Azarenka 6:4, 6:4-re nyert ellene. Ezzel együtt is két, jobbára ismeretlen ifjú hölgyet ajánlanék szíves figyelmükbe. Az egyik az amerikai Vandeweghe, aki a legjobb 16 közé jutásért olyan kegyetlen verést osztott ki a veterán, minden hájjal megkent ausztrál Stosurnak, amilyet az régen kapott (6:2, 6:0). Az ő neve mellé tenném a kazah Zarina Diaszét, aki egy kiemelt, a német Andrea Petkovic ellenében lett nyolcaddöntős.

Williams klasszis játékkal megmentette a mérkőzést Suzanne Plunkett / Reuters

A férfiaknál szinte semmi sem „borult”. A kiemelt ausztrál Tomicnak esélye nem volt Djokoviccsal, az argentin Mayernek a dél-afrikai Andersonnal, Verdascónak Wawrinkával szemben. Viszont a többre hivatott és nagyon magabiztos bolgár Dimitrov simán kikapott a nála gyengébben rangsorolt francia Gasquet-től, és ami ennél sokkal meglepőbb volt: az ászokat záporszerűen ontó kanadai Raonicot megverte az ausztrálok új reménysége – hogy azt ne mondjam, üstököse –, Nick Kyrgios.

A táblának ezen az ágán Djokovics–Wawrinka elődöntőt vizionálok, ami visszavágója lehet a Roland Garros döntőjének. Párizsban a svájci nyert. Figyelem: a formája ma is egészen remek!