Turi György, Cseh edzője a betliről és a folytatásról
- Azt nem kérdezem meg, hogy erre számított-e...
- Pedig könnyen tudnék rá felelni: nem. De jártam már néhány olimpián, volt részem egy-két kudarcban, úgyhogy tapasztalatból mondhatom: a betli is a sport része. És ez most betli volt a javából.
- A formaidőzítéssel minden rendben volt?
- Meggyőződésem, hogy igen. Azzal azonban senki nem kalkulálhatott, hogy Laci olyan utolsó százat úszik, amilyen után a serdülő korú versenyzőt is joggal tolja le az edzője. Nem kell túlkombinálni ezt a délelőttöt: Phelpsre figyelt, nem magára. Eltaktikázta, ennyi történt, semmi egyéb.
- Hogyan fordulhat elő, hogy olyan rutinos sportoló, mint Cseh, nem érzi: ez a száz gyors kevés lesz?
- Úgy, hogy egy még nála is tapasztaltabb és eredményesebb világsztár, Michael Phelps se érezte. Háromszáznál már Laci vezetett, de a végén, bár megelőzte az amerikai, mindketten komótosra vették a tempót, mert azt hitték, ennyi is elég lesz. Ennek következtében Phelps nyolcadikként éppen hogy becsúszott a döntőbe, Cseh viszont – ahogy mondani szokták – mehetett a levesbe, mert az utolsó futamban az addigi két jobb időt elérő úszó mellett további öt is gyorsabb volt nála.
- Mérges?
- Inkább úgy fogalmazok: rettenetesen el vagyok keseredve. A verseny előtt megbeszéltük, hogy eszébe ne jusson taktikázni, kizárólag magával foglalkozzon, és még véletlenül se Phelpsszel. A többit láttuk, tudjuk.
- Hátravan még a 200 vegyes és a 200 pillangó. Ilyen lelkiállapotban föl lehet jönni a medence fenekéről?
- Nemcsak hogy föl lehet, hanem föl is kell. Laci számtalanszor igazolta, hogy milyen sportember, úgyhogy biztos vagyok benne: lezárja magában ezt a szombatot, és holnaptól már tiszta fejjel készül a folytatásra.
