A bemutatkozására jól emlékszünk. A 2005 nyarán erősen tartalékos csapattal Budapestre érkező argentin együttesben Lisandro Lopezt váltotta a második félidőben, és alighogy beállt, képen törölte Vanczák Vilmost. Markus Merk, a civilben fogorvos német játékvezető – akihez a magam részéről semmiképp sem lenne bizalmam, hasogathatna bármennyire is a bal alsó hatos – nyomban kiállította az akkor tizennyolc éves, szerdán a huszonnyolcadik születésnapját ünneplő Lionel Messit.

Centenáriumi válogatott mérkőzésén Messi a győztes csapat tagja volt, a nagy sikerre azonban még várnia kell Ivan Alvarado / Reuters

Társai a meccs után azt látták, hogy az újonc ül a sarokban, és sír, akár egy gyerek. (De hiszen az volt.) Ám Argentína együttese azon a meccsen legalább győzött (2-1). Sok fontos mérkőzésen azonban még a Barcelonában halmozottan diadalmas Messivel sem nyert. Sőt az ifjú bálvány az első vb-jén, majd az első Copáján keservesebbnél keservesebb pillanatokat élt át, mivel a 2006-os világbajnokság negyeddöntőjében nem léphetett pályára a tizenegyespárbajban továbbjutó németek ellen, a Copa America 2007-es döntőjében pedig szerepelt ugyan, ám a brazilok sima 3-0-lal intézték el az argentinokat.

Aztán a 2010-es vb-n, a dél-afrikai Fokvárosban két halhatatlan argentin is romokban hevert: az ötvenedszer válogatott Messi, valamint Diego Maradona szövetségi kapitány. A megint a németekkel vívott negyeddöntőre (4-0 az európaiaknak) jellemző volt, hogy Schweinsteiger úgy fektette a dél-amerikai játékosokat, akár gondos apuka esténként a gyermekeit, és visszaköszönt a venezuelai Maracaibo, ahol három évvel korábban Messi át akarta emelni a labdát Gilbertón, de a brazil balhátvéd közbelépett, majd a követ kező pillanatban ő lepte meg esernyőcsellel az argentin bálványt...

Változást a 2011-es Copa sem hozott, noha azon vendéglátó volt a halványkék-fehér mezes csapat. Ám hazai pályán is a legjobb nyolc között búcsúzott a futball nagy tornáin huszonkét esztendeje nyeretlen argentin válogatott, miután Uruguay labdarúgói 1-1 után jobban rúgták a ráadás-tizenegyeseket. Messi a serleghez 2014-ben állt a legközelebb, hiszen Argentína legjobbjai csaknem negyedszázad elteltével újra döntőt játszhattak a világbajnokságon, de ugyanúgy 1-0-ra kikaptak a németektől, ahogyan az 1990-es római csúcstalálkozón.

A kettő között azért is párhuzamot lehet vonni, mert hajdanán az uruguayi-mexikói Codesal, tavaly pedig az olasz Rizzoli játékvezető segítette az ellenfelet... (Előbbi szemérmetlenül, utóbbi kevésbé.) Hogy melyek voltak Messi legjobb meccsei a válogatottban? Kronológiailag a szerbek elleni 2006-os hatos kívánkozik az élre – az ifjú csillag Maxi Rodriguezt váltotta a 75. percben, és ő állította be a 6-0-ás végeredményt –, aztán megemlíthető a világbajnoki címvédő spanyolok elleni, a vendégek számára korántsem barátságos Buenos Aires-i 4-1, valamint a 92. percben szerzett Messi-góllal a brazilokkal szemben elért 1-0 (egyaránt 2010-ben) vagy a paraguayiak otthonában bemutatott 5-2-es gálaműsor (2013-ban).

A legmagasabban a brazilok 4-3-as legyőzését és Messi mesterhármasát lehetne jegyezni (2012), ám East Rutherfordban a sárga mezesek két „túlkorossal” megerősített olimpiai csapata lépett fel. A nemzeti együttesben 46 gólt szerző trükkös „százados” amúgy hétből négyszer volt vesztes csapatban a brazilok ellen – 0-3, 0-3, 1-3, majd a múlt év őszén Pekingben 0-2 –, és válogatott-pályafutása során az is előfordult, hogy 2011-ben Venezuelában 0-1, 2009-ben Bolíviában pedig 1-6 (!) után kellett lekullognia a pályáról. Szóval még a világ jelenlegi legjobb futballistájának is van mit pótolnia...