Torres törése
Ha Lucas Barrios annak idején nem sérül meg, Robert Lewandowski nem dortmundi legendaként érkezik a lengyel válogatottba, hanem mint a német bajnok cserecentere. De Barrios megsérült, Lewandowskiról pedig kiderült, hogy nagy játékos. Korábban, a kispadról beszállva ebből nem sokat mutatott meg. Ugyanez történt Mario Gomezzel és Miroslav Kloséval. Utóbbi a Bayern és a német válogatott robbanófeje volt, amíg csak meg nem sérült. Nem végzetesen, csak annyira, hogy kénytelen volt hónapokra átadni a helyét az addig csereként csak kajla bóklászásokat produkáló Gomeznek.
És innen kezdve megfordult a világ. Gomezről a Bayernben is kiderült, ami Stuttgartban már sejthető volt, vagyis hogy eszményi center. Klose sem lett rosszabb játékos, de gólkirályi címek ide vagy oda, leheteltenség volt visszatenni a csapatba, mert ahhoz ki kellett volna tenni Gomezt. És azzal, hogy a Bayernből kiszorult, kikerült a válogatottból is. Pont ugyanazért.
Ami az egyik embernek szerencsétlenség, a másiknak maga az élet. Rengeteg játékos lehet még a világon, aki elől nem dőlt ki az, aki foglalta az egyetlen jó pozíciót, és soha nem tudjuk meg – de még ő sem –, hogy mi lehetett volna belőle. Ugyanis két-három évnyi kispad után hiába igazol valaki új helyre, már viszi magával a kudarcélményeket. És az a futballista, aki nem hisz magában a végtelenségig, már nem futballista.
Meglehet persze, hogy még a helyzet győztesei is cipelik a korábbi csalódásokat. Talán véletlen, de talán nem, hogy Lewandowski ugyanazzal a zárt, kemény arckifejezéssel játsza végig a meccseket, amivel Gomez. Utóbbi a saját góljait is legfeljebb nyugtázza, de alig ünnepli.
Ma egy másik játékos is lehetőséget kap arra, hogy megragadja a szerencsét. Fernando Torres ugyanis aligha léphetne komoly meccseken és fontos pillanatokban a pályára a spanyol válogatottban, ha Villa sérülése nem ad neki esélyt. Igaz, rajta látszik leginkább, hogy annak a legnehezebb a visszakapaszkodás, aki egyszer már volt a csúcson. Mit volt? Hosszan időzött ott. Villának a lába tört el, anélkül, hogy bántották volna, Torresnek pedig valami más – belül. Remélhetőleg nem gyógyíthatatlanul.
