A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk: mert nem teheti meg. Az IIHF az idei évtől kezdve ugyanis kizárólag olyan nemzetek aspirálását méltányolja, amelyek válogatottjai a döntést megelőző öt esztendőben legalább két alkalommal tagjai voltak a legjobb tizenhat együttest felvonultató mezőnynek. Amint az köztudomású: a magyar csapat – története során először és mindeddig utoljára – 2009-ben, a svájci világbajnokságon mérkőzhetett meg a legjobbakkal (játszott például Kanadával is: az eredmény 9:0 lett oda), azóta nem sikerült kivívnia a feljutást.

Ebből következően a csupán másodvonalbeli (divízió 1-es) gárdával büszkélkedő hazai sportági szövetségnek egy ideje le kellett mondania vb-rendezői álmairól. Úgy tudjuk, a verdikt mögött az orosz, kanadai, svéd, finn, cseh ötös mindent elsöprő lobbija áll, amellyel szemben az úgynevezett kis (vagy kisebb) országok tehetetlenek. A nemzetközi szervezetre erőteljes nyomást gyakorló kvintett érdeke azt kívánja, hogy a vb-ket olyan helyszíneken tartsák, ahol garantált a telt ház és a sportágnak „történelmileg” kialakult a kultúrája.

De ez még nem minden. Az IIHF testületeiben mind gyakrabban kerül szóba az A csoport létszámszűkítése is. Amíg a labdarúgók, a kézilabdázók vagy éppen a kosárlabdázók folyamatosan bővítik a világversenyeken részt vevők számát, addig az elitista szemléletmódot mindinkább meghonosító, a nagy gólkülönbségű, színvonaltalan, lefutott mérkőzésektől rettegő hoki éppen ellenkező utat járna be: a hírek szerint a távlati tervek között szerepel a vb-mezőny tizenhatosról tizenkét csapatosra karcsúsítása.

Úgyhogy fájdalom, minden jel arra utal: a következő magyar–kanadai tétmeccsre várni kell egy ideig...