„A magyar–román nem más, mint futballmeccs”
Ebben nyilván az Eb-mezőny létszámának felemelése és a csoportba az első „kalapból” kerülő görög csapat párját ritkító kontraformája is komoly szerepet játszik, de az is tény: Dárdai Pál másodállású kapitány irányításával honfitársaink nyertek három selejtezőmeccset 1-0-ra.
Dárdai már nincs itt, Telkiben Bernd Storck, a főfoglalkozású német szakvezető beszélt a románok elleni találkozóról. Csak arról, mert – mint mondta – egyelőre semmi másra nem figyel, a pénteki mérkőzést három nappal követő belfasti vendégjátékkal ráér e hét végétől törődni.
Storck óvja a játékosait a túl nagy lélektani tehertől Illyés Tibor / MTI |
Mielőtt azonban az importtréner szót kapott, a labdarúgók vezették fel a Magyarország–Románia meccset. A hetvenedik válogatott fellépésére készülő Dzsudzsák Balázs leszögezte: „A lényeg, hogy nyugodtak tudjunk maradni, akkor nyerhetünk, bár nem csak ezen a találkozón dől el a sorsunk. Mindenesetre – tette hozzá –, ha kijutunk az Eb-re, senkit nem érdekel majd, melyik csapatban rúgom a labdát. Azzal együtt mondom ezt, hogy jobban alakult a sorsom, mint gondoltam. A Bursaspor szurkolóinak körében olyan fanatizmus vesz körül, amely a legnagyobb játékosokat is zavarba hozná.”
Bogdán Ádám szintén elégedett a helyzetével, bár tétmeccsen még nem szerepelt új klubjában, a Liverpoolban. „Remélem, mihamarabb elérkezik a premier, ám jelenleg is élvezem az Anfield Roadon töltött idő minden pillanatát.” Nemanja Nikolics, a varsói Legia légiósa is azt hangsúlyozta, hogy jól érzi magát odakinn, majd hozzátette: „Remélem, a válogatottban szintén sikeres leszek.” Az ugyancsak Lengyelországban, a Videotont oktató Lech Poznanban futballozó Lovrencsics Gergő mindenkinél bátrabb volt: „Hogy hány pontot remélek az előttünk álló két mérkőzésből? Hatot!” A 87-szeres válogatott Juhász Roland szerényebbnek mutatkozott: „Én már annak is örülök, hogy itt vagyok, mert a sérülésem után nem úgy nézett ki, hogy augusztus végén újra a keretben lehetek.”
Mielőtt Storck a terembe lépett volna, eltelt néhány perc, és régi szaktársam azt jegyezte meg, amikor arról értesült, hogy már keresik a kapitányt: „Miért, lemondott?” A poén ellenére a bemutatkozás előtt álló német szakvezető a hivatalában maradt, és dicsérte mindkét rivális garnitúrát. „A magyar együttes sokat fejlődött, ezt a helsinki győzelem alkalmával személyesen is tapasztalhattam. A román pedig szervezett csapat, amely jól védekezik, és gyorsan megy át támadásba. A sikerhez mindenekelőtt az kell, hogy játékosainkra ne rakjunk túl nagy lélektani terhet. A magyar–román nem más, mint futballmeccs, még ha kétségkívül roppant fontos is. Minden egyébtől, ami a labdarúgáson kívül a találkozóhoz társul, igyekezni kell megkímélni labdarúgóinkat.”
A román keret: Tatarusanu (Fiorentina), Pantilimon (Sunderland), Lung (Astra Giurgiu); Matel (Dinamo Zágráb), Chiriches (Napoli), Grigore (Al Szailija), Moti (Ludogorec), Goian (Aszterasz), Latovlevici (Genclerbirligi), Rat (Rayo Vallecano), Filip (Dinamo Bukarest), Papp (Steaua); Torje (Osmanlispor), Pintilii (Hapoel Tel-Aviv), Prepelita (Ludogorec), Hoban (Hapoel Beer Seva), Sanmartean (Al Ittihad), Maxim (Stuttgart), Popa, Chipciu (mindkettő Steaua); Andone (Cordoba), Keserü (Ludogorec), Alibec, Budescu (mindkettő Astra Giurgiu).