Talmácsi (mű)balhéi: Hinta-palinta
Néhány hónappal annál is korábban még azt ünnepeltük össznépileg, hogy végre odahagyhatta az amúgy régen kinőtt alsó tagozatot, és a 250 kcm-ben próbálkozhatott pénzzel és paripával, azaz megbízható anyagi háttérrel és remek motorral. Aztán kitört a (mű)balhé, amelyről már nem is tudni, igazából mire hegyeztek ki - se vége, se hossza nem volt a panaszáradatnak -, végül a médiajogok csorbulása lett a hivatalos indok.
És akkor azt hitették el velünk, hogy a MotoGP-ben akárki nem indulhat: annál nincs komolyabb, mint Rossival, Stonerrel, Lorenzóval brusztolni kéthetente.
Brusztolni igen, de a hátukat nézni? Aki csak résnyire is bepillanthatott a motorsport kulisszái mögé, az tudja, hogy szezon közben versenyzőt nem igazolnak, csak bevásárolni lehet valakit egy csapatba. Mondjuk, egy anyagilag ingatag, nem éppen győzelmi esélyes, tőkeinjekció után szomjazó istállóba. A rámenős menedzser és a magyar világcég megállapodott: utóbbi egy viszonylag izmos összegért, a hivatalosan sosem cáfolt 3 millió euróért felültethette Talmácsit a mezőny leggyengébb motorjára.
A két évvel ezelőtti világbajnok győzelmi esélyesből egy csapásra szánni való sereghajtó lett: 70 és 90 másodperc közötti időkkel kapott ki az aktuális futamelsőtől; a brnói futamon elért 59,188 másodperces mínusz örömére akár pezsgőt is bonthatott volna.
Amennyiben nem következett be rendkívüli esemény, Talmácsit utolsóként intették le; ha elesett-kicsúszott-lerobbant valamelyik menő, akkor jutott alamizsna pont is - öszszesen 19. (Tizenkét futamon tizenkilenc; a 250-ben hármon gyűlt össze 28...)
A Brit Nagydíjon kapott 4 pontot eszeveszett sikerként ünnepelte a Talmácsit minden fenntartás nélkül éltető „baráti" sajtó: miért is ne, hiszen öt motorost megelőzött. Igaz, Lorenzo és Elias be sem fejezte a versenyt, Stonerrel, Vermuelennel és Haydennel pedig történt egy s más a futam során, de ilyen apróságokkal komoly újságíró nem foglalkozik, minek lohasztani a dilettáns lelkesedést. Tetszettek volna célba érni, vagy nem hibázni, mondhatták a kollégák, és miért is ne: úgy is be lehet számolni egy versenyről, hogy Talmácsi utolsó lett, és úgy is, hogy tizennegyedikként ért célba...
A vesszőfutást magyarázták ezzel-azzal. Mondják, a négyüteművel meg kellett barátkozni, miként azt is, hogy a motorszállító megneheztelt a csapatra, amiért Talmácsi kedvéért elzavarta a japán versenyzőt, és akkor még nem is beszéltünk a gumi- és beállításproblémákról meg arról, hogy állítólag felkészültebb mérnökök is tüsténkedhettek volna a box-ban.
Minden idők alighanem legjobb magyar gyorsasági motorosa most ott folytatja, ahol a tavasszal abbahagyta, csak közben egy évet öregedett. Mondhatnánk azt is, hogy tapasztaltabb lett, aminek még hasznát veheti, csak nehogy rajta is úrrá legyen a Debrecen-probléma: BL-meccs után nehéz az NB I-ben felpörögni.
Már csak azt volna jó tudni, hogy mi van a médiajogokkal?
