Manapság gyakori a sportági testületek élén a vezetőváltás. Kivétel ez alól a Magyar Ökölvívó Szakszövetség, amelynek elnöke a közelmúltban megtartott tisztújító közgyűlésen már ötödször kapott bizalmat. Ennek alapján azt lehetne gondolni, hogy a sportágban minden a legnagyobb rendben van. Ám magyar öklözőnek az utóbbi három olimpián nem jutott érem.

Hivatásos csábítás

Ahhoz kétség sem fér: a magyar férfi válogatott mindent megtesz a sikerért. Még úgy is, hogy a kerettagok többsége dolgozik. „A három Gerevich-sportösztöndíjast kivéve mindenki a munkahelyéről érkezik délután a tatai edzőtáborba – tájékoztat Kovács László szövetségi kapitány.

– A legtöbben a szolgáltatóiparban helyezkedtek el, s a munkaidejük vége felé kénytelenek azon tépelődni: hány címet kell még lejárniuk ahhoz, hogy meglegyen a pénzük az oda-vissza autózáshoz benzinre. Nálunk nem olyan jó a helyzet, mint több más sportágban, ahol a legjobbak havonta több millió forintot keresnek. Magas az elvándorlók száma; ennek csökkentése a szövetség legnehezebb feladata.” A szakvezető a dolgok menetét csak részben befolyásolhatja. A sikertelenség tőle független oka lehet például az, hogy sem a bokszszövetség, sem a klubok nem tudják megfizetni a jó ökölvívókat.

„A kick-boxban Európa-bajnok és vb-bronzérmes Görbics Gábornak köztünk lenne a helye, ám közben áttért a másik sportágra” – mondja a válogatott mestere. Hranek Sándor korábbi tanítványa nemrégiben még úgy bunyózott 64 kilóban, hogy a szakemberek a rangos nemzetközi viadalok egyikén Papp Lászlóhoz hasonlították... De egyéb utat választott, miként a Kanadában élő húszéves Darányi Zsolt, aki a riói olimpián magyar színekben akart szerepelni, ezért elsőre még visszautasította a profi szerződési ajánlatot, majd fél évvel később mégis elfogadta azt. Tavaly óta a profik táborát erősíti a vb-ezüst- és Eb-bronzérmes Szellő Imre is. Amikor a mindennapi megélhetésről van szó, nehéz ellenállni a hivatásosok és a felkapott küzdősportok csábításának...

A sikeres amatőr Szellő is profi lett Korponai Tamás

Csöbörből vödörbe

A kiemelt sportágak fejlesztésére szánt állami finanszírozás 2013 óta jár az ökölvívásnak is. Ez átlagban évi 560 millió forintot jelent, de az összeg – olyan tételekkel, amelyek nem a szövetségen keresztül kerülnek a bokszba – 2020-ig elérheti az 5,7 milliárdot. „A pénz nagy segítség az előrelépéshez – jegyzi meg a válogatott szakvezetője. – Akkor viszont csöbörből vödörbe jutunk, ha a most létrehozott ökölvívó-akadémiák és regionális központok tehetséges fiataljait felnőttként – anyagi okok miatt – hagyjuk elmenni.

Ennek leginkább a profi bokszklubok lesznek a haszonélvezői. Egyelőre nincs olyan életpályamodell, amely biztosítja a felbukkanó tehetségek megélhetését. A támogatás csak annak az öklözőnek jár, akinek nemzetközi eredménye is van. Ám addig el kell jutni, ez időbe telik, és nem kis fáradtságot igényel. Megoldás lehetne, ha a legjobbak – kezdetben sportolókként, később pedig már mint kiképzők – szolgálatot teljesíthetnének a fegyveres testületeknél. Ezzel sok amatőr bokszolót megtarthatnánk, ahogyan ezt az olaszok, az oroszok vagy az ukránok teszik.”

Szokatlan választ ad a szakember arra a kérdésre is, hogy súlycsoportonként hányan küzdenek a válogatottságért. „A korai rivalizálás kinyírja a tehetségeket – szögezi le. – Így, mire a versenyzők elérik a felnőtt korcsoportot, már minden kategóriában megvan a hazai egyeduralkodó. Velük már nincs mit tenni, legfeljebb a túlzott magabiztosságukból lehet lefaragni, nehogy nagy legyen a csalódás a jobb külföldiektől elszenvedett vereség után.”

A férfi ökölvívó-válogatott jelenleg az Európa Játékokra, az Eb-re és az olimpiai kvalifikációs vb-re készül. Azok számára, akik az idén nem tudnak részvételi jogot szerezni, jövőre még két lehetőség kínálkozik a csatlakozásra. Az ötkarikás játékokról Kovács László azt mondja: „Szeretnénk végre dobogós helyet kiérdemelni, ám azt figyelembe kell venni, hogy a vetélytársak erősödnek, s az ellenfelek köre szélesedik.” Csötönyi Sándor, a hazai ökölvívást 1996 óta irányító hatvanhat éves elnök az egyetértés fontosságát hangsúlyozza. Ám az olimpiai, világ- és Európa-bajnok Kovács István évek óta bírálja az elöljárót a korábbi sikersportág hosszas vegetálása miatt.

Neheztel rá azért is, mert az elnöki széket állítólag neki ígérte, aztán visszatáncolt, amikor kiderült, mekkora állami támogatást kap a sportág. A kettejük közti ellentét szinte kibékíthetetlen, ez derült ki a Kokóval folytatott beszélgetésből. Jellemző: a korábbi kiváló ökölvívó másnap felhívott, hogy megtudja, akarok-e az elhangzottakról az elnöknek is kérdéseket feltenni, mert ő abban nem partner, hogy ami az ő szájából nyilvánosságra kerül, azt az érintett rögtön cáfolja. Ebben maradtunk. Csötönyi csak annyit reagált erre, hogy „nem érdemes Kokóval foglalkozni”, és csodálkozik azon, Kovács mennyire hálátlan, holott a sikereiben neki is része van.

Mélyenszántó gondolat

Mindenesetre érdekes az is, amit Kovács István mesterétől, a legjobbnak tartott magyar ökölvívóedzőtől, Szántó Imrétől tudtam meg hónapokkal a közgyűlés előtt. Ő biztosra vette: nem lesz kihívója az elnöknek. „Amennyiben lenne, már jelentkezett volna” – jegyezte meg. Ezt azzal magyarázta: jelenleg nincs más olyan ember, aki alkalmas lenne a bokszszövetség vezetésére. Tagadhatatlanul mélyenszántó gondolat...