"Soha életemben nem voltam olyan boldog, mint amikor a dobogó tetején álltam és átvettem az aranyérmet" –mondta a magyar küldöttség első londoni diadalát arató 22 éves pengeforgató, aki bámulatos nyugodtsággal, folyékony angolsággal válaszolgatott az őt faggató külföldi újságírók kérdéseire. Ezzel kapcsolatban mosolyogva megjegyezte: nagyon hálás iskolai angoltanárainak, hiszen az ő segítségük nélkül most sokkal nehezebb helyzetben lenne.

Az MTI érdeklődésére aztán elárulta: sok sportágat kipróbált, majd kilencévesen édesanyja vitte le a Vasas vívótermébe, ahol Gerevich György meglátta benne a tehetséget, és elkezdett vele foglalkozni.

"Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy ő volt a nevelőedzőm. Sajnos 2008-as halála óta nem tudja követni a pályafutásomat, de biztos vagyok benne, hogy fentről figyelt engem, és nagyon büszke most rám" –fogalmazott Szilágyi. Mint mondta, a sportágat azonnal megszerette, és a kemény edzések elviseléséhez az is erőt adott neki, hogy a különböző korosztályokban hamar elkezdtek jönni az eredmények.

Arra a kérdésre, hogy mivel foglalkozik akkor, amikor éppen nem tréningezik vagy versenyez, a következőt válaszolta: "Most az ELTE nemzetközi tanulmányok szakára járok, de emellett felvételt nyertem a Károli Gáspár Református Egyetem pszichológia szakára is, úgyhogy a közeljövőben el kell döntenem, hogyan osztom be úgy az időmet, hogy még a vívás is beleférjen. Hiszen természetesen szeretnék tovább vívni" – mondta nevetve. Hozzátette: most csak augusztusig lát előre, már alig várja, hogy hazamehessen, találkozzon a családjával és a barátaival, és ünnepelhessen.

"Otthon mindenkinek megígértem, hogy akárhogy is alakul a versenyem, csütörtökön mindenképpen hazautazom, és ez így is lesz. Nagyon várom, hogy otthon legyek, de ígérem, hogy ott én leszek a magyar küldöttség leghangosabb szurkolója, és nagyon remélem, hogy a többiek még sok-sok érmet szereznek" – mondta.

Az aranyéremig vezető útra visszatérve Szilágyi úgy fogalmazott: annak ellenére, hogy az ellenfelek megnehezítették a dolgát, ő is úgy érezte – ahogy ez kívülről is látszott –, hogy könnyedén vív, és ezúttal akárki jön szembe, azt legyőzi.

"Az elmúlt másfél évben nagyon sokat dolgoztunk azon Kárpáti Róbert és Faludi Viktória sportlélektanászokkal, hogy ezen a napon nyugodtan álljak fel a pástra, biztos legyek magamban, ne borítson ki az ellenfelem, a zsűri, vagy az, ha találatokat kapok. Ez a mentális felkészülés nagymértékben befolyásolta az asszók kimenetelét" – árulta el. Edzőjéről, Somlai Béláról elmondta, hogy körülbelül négy éve remek szakmai viszony van kettejük között, és nagyon sokat jelentett neki a vasárnapi versenyen, hogy a tréner ott lehetett vele a pást mellett, és segíthette.

Szilágyi Áron a magyar vívósport 35. aranyérmét gyűjtötte be a londoni olimpián. A brit fővárosban rendezett előző két ötkarikás játékokon is magyar vívóé volt a kardvívás aranyérme: 1908-ban Fuchs Jenő, 1948-ban pedig a legendás Gerevich Aladár (Gerevich György édesapja) győzött.

Álomvívással szerezte meg az első helyet Szilágyi Áron