Néhány napja jelentették be, hogy a Ferencvárosban újjáalakult a több mint harminc éve megszüntetett ökölvívó-szakosztály. A bokszolókkal együtt az FTC-ben immár 13, a Honvédban 11, az MTK-ban 23, a Vasasban 18, az Újpestben 18 sportág űzhető. Vajon mi magyarázza, hogy a híres külföldi klubok gyakorlatával ellentétben Budapesten a gigantománia a jellemző?

„Átmenet egy bürokratikus szervezet és egy baráti társaság között” Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

– A mamutklubok kialakulása a szocializmusnak tulajdonítható – mondja Dénes Ferenc sportközgazdász. – Az akkori potentátok rájöttek, hogy a különböző közösségek politikailag sokkal hatékonyabban ellenőrizhetők, irányíthatók együtt. A sport a későbbiekben követte a gazdaságpolitikai mozgásokat is. Volt, hogy összevontak nagyvállalatokat; volt, hogy decentralizáltak. Például a hatvannyolcas reform, az úgynevezett új gazdasági mechanizmus idején alakult ki a bázisvállalati rendszer, amelyben az egyesületek egy-egy nagy céghez, tröszthöz tartoztak.

Azután 1972-ben változott a szisztéma, az állam támogatott klubokat, ez volt a kiemelt egyesületek korszaka.

Ilyen klubok nemcsak a fővárosban voltak, hanem a megyeszékhelyeken is, de vidéken nem volt jellemző a sok szakosztály. A rendszerváltáskor abban lehetett bízni, hogy nyugati mintára változik a modell, ám az egyáltalán nem módosult.

– Magyarországon mesterségesen tartották életben a profi és az amatőr sportot – folytatja Dénes.

– A Kádár-rendszerből öröklött struktúra működtetéséhez gyakran trükközni kellett. A rendszerváltáskor legfeljebb a sport addigi különleges szerepe változott: például már szabadon lehetett utazni, nem kellett csempészni, arról lehetett hallani, hogy érdemes vállalkozásokként működtetni a klubokat. Már nem számított, mint anno, hogy a tanácselnök lakást utalhatott ki, s hogy könnyebben lehetett autóhoz jutni. A kilencvenes évek elején az MLSZ vezetői még azt is kijelentették, hogy nincs szükségük állami támogatásra, aztán kiderült: dehogy nincs... A sportot a későbbiekben sem üzleti alapon kezelték. Megszületett az ideológia: a gazdasági racionalitástól függetlenül más elvek – nemzeti érzés, Magyarország képviselete – mentén is lehet sportot teremteni, pedig a gazdaságosságot és a hazaszeretetet nem kell egymással szembeállítani, a kettő nagyon is megfér egymás mellett. Ma a magyar sportklubok döntő többsége átmenet egy bürokratikus szervezet és egy baráti társaság között. Az lenne jó, ha a civilek saját maguk finanszíroznák sportolásukat. Sajnos itthon ezen a területen nemcsak a fizetőképes kereslet, hanem a polgári büszkeség is hiányzik. Ha Nyugaton elmegyek egy klubba, leszurkolom a tagdíjat, tudom, hogy az én pénzemből fizetik a gondnokot, sokkal jobban ügyelek a rendre, vigyázok az értékekre.

Itthon erre még sokáig várni kell...

Ahogyan az óriásklubok redukálására is. Az év legjobb női úszójának választott Hosszú Katinka tavaly a Vasasba, az olimpiai bajnok Gyurta Dániel 2012-ben Újpestre igazolt.

– Mindkét helyen figyelnek arra, hogy a klubnak úgynevezett arca is legyen, a kiemelkedő teljesítmények erősítik a márkanevet –érvel a sportközgazdász. – Könnyebben lehet szponzorokat szerezni, ilyen értelemben magyarázható a nagyklub-elv, hiszen így kevésbé népszerű sportágak szereplői is jobb helyzetbe kerülhetnek. Az viszont kérdés: a nemrégiben hivatalos szakággá nyilvánított férfi műúszásért vetélkednek-e majd a mamutok?