Az amszterdami Arena közvetlen szomszédságában épült, nem éppen kis méretű kocsmák pénteken már este hatkor olyan zsúfoltak voltak, hogy a narancssárgába öltözött vendégek egy része az utcára szorult az – amúgy egész nap szakadó – esőben. A be nem férő drukkerek azonban tudomást sem vettek az égi áldásról, sőt vidáman kurjongattak (előbb kinn, majd berekedtek), mert a holland tábor abban az egyben elhatárolódik a narancstól, hogy mindent fogyaszt, csak gyümölcslevet nem... Ám akármilyen emelkedett volt is a hangulat, két honfitársunkon még a leglelkesebb helyiek sem tudtak túltenni: Józsa Péter és Kun Tamás a Cambridge-hez közeli, 27 ezer lakosú Havervillből érkezett a vb-selejtezőre, hogy szombat este már megint a brit kisvárosban süssön-főzzön az ottani olasz éttermek egyikében. Mondani sem kell: noha a magyar szakácsok évek óta a szigetországban dolgoznak, nem Angliáért – és nem is Itáliáért – dobog a szívük...

Két holland szögletrúgás nyomán hét percen belül az aggodalomtól kalapáltak azok a szívek: előbb Bruma fejesét Koman a gólvonalon hárította, majd Bogdán váratlanul kiejtette a labdát, ám nemcsak üres volt, az is maradt a háló, mert Van Persie lövése a kapust áldozatkészen kisegítő védőkről vágódott le. Negyedóra múltán azonban már nem akadt mentség: Janmaat beívelése Van Persie-hez szállt, és a csatár lassan aláhulló, de pontosan a kapufa mellé küldött fejese a bal sarokban landolt (1-0). 

A – mármint a tabella alapján – győzelmi kényszerben lévő magyarok, ahogyan 0-0-nál, úgy az ellenfél vezető gólja után is a saját térfelükre szorultak, rendszerint csupán Németh tartózkodott a félvonal közelében. Ám a kilenc „bekk” sem tudta meggátolni, hogy a Van der Vaarttal összejátszó Lens ziccerhelyzetbe kerüljön, de alig sóhajtottak fel hazánk fiai, hogy „ezt megúsztuk” (a csatár tíz méterről mellé lőtt), már benn volt a második... A huszonötödik percben Korcsmár oldalra rúgta a labdát a hezitáló Bogdán elől – teljes volt a pánik –, mire Lens azonnal visszaemelt középre, és Strootman játszi könnyedséggel fejelt hét méterről a jobb sarokba (2-0).

Olyannyira domináltak a hollandok, hogy a közönség időnként már nem is énekelt, csak nézte az előadást a behúzott tető alatt, akár a színházban. Pedig közvetlenül a meccs előtt még Verdi Nabuccójának híres kórusa is háromnegyedben szólt a megannyi Strauss-keringő mellett... Aztán a 39. percben újra felélénkült a publikum: Korcsmár úgy mentett, hogy Lenst „játszotta meg”, a csatár pedig lazán a jobb sarokba passzolt (3-0). Rögtön ez után előbb Strootman, majd Janmaat lőtt a kapufára, de – a kettős mázli ellenére – nem maradt „csak” 3-0 a szünetig, mert Lens bohócot csinált Guzmicsból, sarokkal szöktette Robbent, akinek beívelését Van Persie befejelte (4-0). A duplázó ideál ezzel utolérte Patrick Kluivertet minden idők holland válogatott mesterlövészeinek listáján; igaz, a magyarok számára rettenetes első félidőben ellenfél nélkül „köszönt be” kétszer... 

A szünet után „csoda” történt: szépített – már amennyire – a magyar csapat. Atkinson angol játékvezető a 47. percben holland kezezést látott, és a büntetőt Dzsudzsák, akinek az első félidőben volt egy veszélyes szabadrúgása (Vorm védett), a hálóba küldte. A meccs menetén ez semmit sem változtatott: az 53. percben Robben lefejelte a labdát Van Persie-nek, aki immár megelőzte Kluivertet mostani mesterhármasával és összesen negyvenegy góljával (5-1). 

Aztán megint elhalkult az aréna, mert a vendéglátók bántó fölényben futballozó játékosai átmozgató edzés tempójára váltottak, ennek következtében Vorm kapusnak kétszer is hárítania kellett (előbb Böde, majd Dzsudzsák lövése után). A nézők akkor lettek ismét hangosak, amikor Louis van Gaal holland szakvezető lecserélte Van Persie-t: vagy ötvenezren kiáltozták Amszterdamban a háromszoros gólszerző nevét... A második félidőre beküldött Devecserit hallatlanul megzavarta ez a légkör: a káosz válogatottjának szombathelyi „felfedezettje” a 65. percben – miközben a környékén sem volt senki – meghökkentő módon a saját kapujába fejelt (6-1).   

„Sikerült” megközelíteni a hollandok elleni negatív rekordot, az 1994-ben Eindhovenben „elért” 1-7-et, és már hatvanöt perc múltán lemásolni a 2010-es – ugyancsak amszterdami – 1-6-ot. Ez még a játék nyomasztó képénél is hívebben jelezte, milyen egyenes vonalú „fejlődésen” megy át a magyar futball csaknem húsz esztendeje... A „meccs” nagycirkusz jellegére jellemző, hogy a találkozó nagy részében Vorm is nyugodtan kijöhetett volna a mezőnybe; ha társai úgy akarják, még gólt is szerezhetett volna. Helyette Van der Vaart iratkozott fel a táblára a 86. percben a hálóba küldött szabadrúgásával, aztán Robben is szabadrúgást lőtt a jobb felső sarokba, és megvolt minden idők holland–magyar csúcseredménye. Sőt a 8-1  a magyar válogatott történetében is rekordbeállítás: az eddigi legsúlyosabb vereség (kétszer) 7-0 volt.

Ezzel a valósággal köszönő viszonyban soha nem lévő vb-álmok elszálltak, bár matematikailag, ugye, még „minden lehet”. A magyar csapat visszaesett a selejtezőcsoport negyedik helyére: ez összehasonlíthatatlanul közelebb van a realitáshoz, mint Brazília...

HOLLANDIA–MAGYARORSZÁG 8-1 (4-0)

Vb-selejtező, Amszterdam, 50 000 néző. Jv.: Atkinson (angol).

Hollandia: Vorm – Janmaat, Bruma, Vlaar, Blind – Strootman (Fer, 81.), De Jong, Van der Vaart – Robben, Van Persie (Kuyt, 61.), Lens.

Magyarország: Bogdán – Vanczák, Guzmics, Korcsmár, Kádár (Devecseri, 45.) – Koman, Varga, Böde, Hajnal (Elek, 46.), Dzsudzsák – Németh (Nikolics, 79.).

Gól: Van Persie (16., 44. és 53.), Strootman (25.). Lens (39.), Devecseri (65., öngól), Van der Vaart (86.), Robben (90.), illetve Dzsudzsák (47., 11-esből).