„Suarez fantasztikus futballista, de már nem először fordul elő, hogy cselekedetével kihívja maga ellen a világ haragját. A FIFA-nak alaposan ki kell vizsgálnia az esetet" – mondta Jim Boyle, a nemzetközi szervezet alelnöke, miután az uruguayi labdarúgó megharapta Giorgio Chiellinit az Olaszország elleni világbajnoki csoportmérkőzésen. Az illetékesek ezúttal nem is tétlenkedtek: azonnal fegyelmi eljárást indítottak a csatár ellen, aki több mérkőzésre szóló eltiltásra számíthat. Az eset nem csupán különlegessége miatt került az érdeklődés középpontjába, hanem azért is, mert Suareznek nagy gyakorlata van fogsora kreatív használatában.

Chiellini a vállát, Suarez a fogsorát fájlalja Tony Gentile / Reuters

„Azért haraptam meg Otman Bakkalt, mert ráállt a lábamra."

Ha ez az indoklás egy homokozóban hangzik el, az illetékes pedagógus sarokba állítással megoldja a helyzetet, s az után a renitens kétszer meggondolja, megkóstolja-e társa kulcscsontját. Ám az idézett mondat a 2010-es Eindhoven–Ajax rangadón hagyta el az óvodás korból jó ideje kinőtt Suarez száját. A holland szövetség – demonstrálandó, mennyire elítéli az ilyesfajta agressziót – hét meccsre tiltotta el a forrófejű uruguayit. Amikor Suarez másodszor harapott – immár Liverpool-játékosként 2013-ban, a Chelsea ellen –, világszerte javában tombolt az Alkonyat-mánia. El is lepték az internetet a manipulált fotók, amelyeken vámpírként vicsorított a támadó. Mondjuk, ezzel a „szereppel" még mindig jobban járt, mint a kárvallott Ivanovics, akit húsos szendvicsként, leharapott karral ábrázolták a leleményes drukkerek. Mivel Suarez ekkor már visszaesőnek számított, nem volt mit tenni: az illetékes grémium szigorúbb büntetést szabott ki. A csatár tíz meccsen át ücsöröghetett a lelátón, ahol garantáltan nem taposott senki a lábára.

Önjelölt vámpirológusok szerint a két áldozat vére elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy Suarezből előtörjenek természetfeletti képességei, amelyeknek köszönhetően parádés évadot futott a bajnoki címről az utolsó pillanatban lecsúszó Liverpoollal: harmincegy találattal angol gólkirály lett. Csakhogy szupererejét felemésztette a küzdelem. Ezért hát az olaszok elleni idegőrlő vb-meccsen újra lecsapott. Ám ezúttal is óvatlan volt: tévénézők milliárdjai látták az akciót, s bár a kiállítást megúszta, az eltiltást biztosan nem fogja. Hiába vitte a hátán csapatát, hiába szerzett két gólt Anglia ellen, a vb alighanem véget ért számára.

Szomorú történet ez. Adott egy briliáns játékos, aki képtelen kezelni az indulatait. Akiből a nyomás – ami a legmagasabb szinten a futball mindennapos velejárója – a legrosszabbat hozza ki. Amikor egy bajnoki cím egy-két elhibázott mozdulaton múlik, egy ilyen kicsinyes mozzanat, mint a harapás szezonokat dönthet romba.

A dühöt meg kell tanulni kezelni, még ha nem is mindig könnyű.

Nem véletlenül magasodik a világelit fölé Philipp Lahm, akit profi karrierje során még sohasem állítottak ki. Az ő szuperképessége a higgadtság, minden körülmények között. Suarez agya néha ledobja az ékszíjat. Most aztán edzők, ügyvédek, pszichológusok és drukkerek boncolgatják a labdarúgó lelki világát, hátha rájönnek a különleges akciók magyarázatára.

Egy Eilis nevű szurkoló kétségtelenül elmés javaslattal állt elő a Twitteren: „Suareznek pszichiáterre van szüksége, hogy leszokjon a harapdálásról? Marhaság. Ha minden harapás után lenullázódna a bankszámlája, soha többé nem tenne ilyesmit."
Apropó, bankszámla: 167 norvég drukkernek jelentős összeget hozott Suarez újabb ámokfutása: 175-szörös pénzt nyertek, mert arra fogadtak, hogy az uruguayi megharap valakit a vb-n.

A világbajnoki meccseket néző futballrajongók ezzel szemben alighanem veszítettek egy zseniális játékost.

Rossz üzlet volt.