Telt ház, 1500 néző, elsötétített nézőtér, fénycsóvás játékosbemutatás a szolnoki vízilabda-arénában – megadták a módját a férfi pólóbajnoki döntő harmadik mérkőzésének.

Az utóbbi időben rendkívüli módon megerősített hazai csapat arra készült, hogy „söpréssel”, azaz nullára nyerve szerzi meg az aranyérmet. Cseh Sándor edző együttese az alapszakaszt és a rájátszás meccseit is veretlenül játszotta végig, ilyen eddig csupán az 1991–1992-es évadban fordult elő: akkor a Tungsram múlta felül minden alkalommal az összes ellenfelét.

Az idei döntő első két meccsén a Szolnok diadalmaskodott, otthon négy (13:9), Újbudán, a Nyéki Imre uszodában pedig hét góllal (12:5) bizonyult jobbnak a Vincze Balázs dirigálta OSC-nél.

Bisztritsányi, az OSC kapusa hiába emeli a kezét, ez is bent van... Mészáros János / MTI

A vendégek azonban nem adták fel a párharcot, nem ijedtek meg erősebb, jobb nevekből álló ellenfelüktől. Az első gólt is ők érték el, az új-zélandi Kayes talált a hálóba. A hazaiak a legtöbbször pontatlanul céloztak, vagy jó volt az OSC-blokk, ám Vámos hatalmas bombájánál már tehetetlen volt Bisztritsányi, a vendégkapus. Kollégájának, Nagy Viktornak is többször kellett hárítania, s az első negyed végén 1:1-et mutatott az eredményjelző.

A folytatásban a Szolnok-hívek nem akartak hinni a szemüknek: az OSC pólózott, az ő kedvenceik szenvedtek. Háromszor is az újbudai egylet játékosai voltak eredményesek, de a házigazda megérezte, ez így nem mehet tovább, és a folytatásban könyörtelenül kihasználta a helyzeteit. Az izgalmak közepette Tóth Márton lőtte a legszebb gólt, mellyel csapata feljött 5:4-re. Aztán szinte felrobbant az uszoda, amikor a másik negyed vége előtt húsz-egynéhány másodperccel Gocsics ki is egyenlített (5:5).

Pezsgett a víz, nagy volt a tempó, talán még Molnár Tamás, a háromszoros olimpiai bajnok is élvezte a meccset, igaz, neki tegnap este nem a szórakozás jutott – a játékvezetői bizottság elnökeként saját magát jelölte a bírók egyikének a meccsre... A fordulást követően többször felhangzott a Viktor, Viktor! rigmus, a hazai kapus, Nagy éltetéseként, ám ez semmiség volt ahhoz képest, amikor Varga Dénes, bevágta a Szolnok hatodik gólját. A Tisza-parti együttes ekkor vezetett először a találkozón. S bár „Viktornak” ezt követően is meg kellett mutatnia néhányszor, hogy miért klasszis, Vámos újabb gólja valódi idegnyugtatóként hatott a hazai publikumra (7:5).

Madaras és Varga Dénes gólja már a döntő első két meccsének nagy különbségű szolnoki győzelmét vetítette előre (9:5), és ez is történt. A hátralévő időben szolnoki álompólót – és még egy pazar Varga Dénes-gólt – láttunk, a 13:7-es hazai győzelem után pedig elkezdődött a sikerhez a parton hozzájáruló szakemberek megismertetése a medence vizével.

Az 1964 után újra aranyérmes Szolnok játékosai a győzelem után sem pihenhetnek: május végén Barcelonában, a Bajnokok Ligája hatos döntőjében lesz jelenésük.