Az EBEL-ben nyolcadik évadjukat taposó fehérváriak a középszakasz utolsó, ausztriai találkozóján a hosszabbításban múlták felül a Villach csapatát (1:0), a rájátszás körmérkőzéses periódusában elért bravúros negyedik hely azonban nem ezen múlt. A sikertörténet sokkal hamarabb kezdődött.

Egy korábbi Fehérvár–Vienna mérkőzésen a koronggal Banham Mirkó István / Népszabadság

Ocskay Gábor szerint még valamikor a múlt év nyarán, amikor a korábbi tréner, Marty Raymond váratlanul bedobta a törülközőt, s a kényszerhelyzetben az addigi másodedzőt, Rob Pallint bízták meg a társaság irányításával. A direktor úgy véli, az amerikai szakvezető –aki korábban soha nem állt felnőttgárda élén – a szó valódi értelmében csapattá kovácsolta a „Volánt”. Noha a Fejér megyei városban hosszú esztendők óta már-már sikké vált hokimeccsre járni, a mostani évadban sok-sok öröm is párosult a megszokott dzsemborihangulathoz.

Nem utolsósorban a pedagógusként és pszichológusként is kiváló Pallin sikeres fiatalításának köszönhetően.

Hét-nyolc junior korú jégkorongozó vált szinte alapemberré, főleg azután, hogy az A válogatott meghatározó játékosai közül – hosszabb-rövidebb időre – kidőlt a sorból Hetényi, Bartalis, Kóger, Szirányi és Varga is. Ráadásul az ifjúság olyan légiósok mellett korcsolyázhatott hétről hétre, akik – miképpen Ocskay fogalmaz – „nem zsoldos katonák, hanem igazi sportemberek”.

Közülük is kettőt emel ki a mintaszakosztály első embere: a liga eddigi legeredményesebb centerét, a kanadai Andrew Sarauert és honfitársát, az áprilisban a negyvenedik születésnapját ünneplő csupa szív vezéregyéniséget, Frank Banhamet. Ocskay büszkén említi még, hogy a múlt őszi szezonkezdet előtt tartott bécsi tájékoztatón az osztrák újságírók megtippelték a liga végeredményét, s úgy vélték: a Fehérvár legföljebb a 10-11. hely valamelyikére lehet jó. Ehhez képest szerezte meg az alapszakaszban a hatodik, majd újabb tíz mérkőzés után a felsőházi negyedik helyet. Amikor azt kérdezem az igazgatótól, hogy a sajtó munkatársai értékelték-e alul a társulatot, vagy az múlta-e felül önmagát, a direktor egyértelműen az utóbbi változat mellett teszi le a garast: „Ami biztos, a körülményeinket, a lehetőségeinket illetően ott van a helyünk, ahová soroltak bennünket. Ezért is tartom hatalmas fegyverténynek a negyeddöntős szereplést.”

A legjobb négy közé jutásért a Vienna Capitals lesz a fehérváriak ellenfele. Az a csapat, amellyel a mostani évadban már hatszor találkoztak Kovács Csabáék, és három győzelem mellett három vereséget könyvelhettek el vele szemben. Az esély most is nagyjából ötvenszázalékos, bár az kétségkívül a magyarok mellett szól, hogy ők kezdik idehaza az egyik fél negyedik sikeréig tartó párharcot. Arról nem beszélve, hogy Pallin mester már hetek óta arról beszél: ha rajta múlna, a nemrégiben edzőváltáson átesett bécsieket választaná vetélytársnak... (Nem választhatta: a két csapat megmaradt egymásnak.)

A Volán egyébként negyedszer jutott el az osztrák liga legjobb nyolc csapatának mezőnyébe, de a mostanihoz hasonlóan nagy lehetőség előtt csak egyszer, 2012-ben állt: akkor a Ljubljana megfosztotta története legnagyobb sikerétől.

Holnaptól a Béccsel más lesz?