Sinka László, a negyven százalékban állami, hatvan százalékban szponzori bevételekből gazdálkodó szervezet főtitkára szerint a 2004-es esztendő jelentette a mérföldkövet a sportág életében, amikor is létrejött a szerződés azzal a nagyvonalú főtámogatóval, amely a múlt évig a szponzori büdzsé hozzávetőleg felét állta. A folyatásról jelenleg is zajlanak a - biztatónak ítélt - tárgyalások, ám a kontraktuson egyelőre nincs szignó. A sportvezető hozzáteszi azt is, „a további támogatók esetében egyértelműen érzékelhető a gazdasági válság hatása". Két, a szövetséggel korábban szoros kapcsolatot ápoló cég nem hoszszabbított az idei esztendőre, s „bár érkezett egy új, az említett kettőt nem váltja ki".

- Lényegesen több időt, szervezést, már-már buldogmunkát igényel a szponzorok felhajtása most, mint ennek előtte, de azon vagyunk, hogy tartsuk a szintet - magyarázza a marketingügyek kezelésére külön részleget foglalkoztató szövetség főtitkára, aki megjegyzi: - Tavaly, ugyanebben az időszakban már sokkal jobban álltunk.

Sinka úgy véli, a hazai rendezésű világversenyeket illetően is élenjáró kézilabdázás még mindig összehasonlíthatatlanul kedvezőbb állapotok elé néz a recessziós időszakban, mint kevésbé népszerű és eredményeit tekintve szerényebb mutatótójú „sportágtársai".

- Nyilvánvaló, hogy a támogatók most a korábbiaknál is nagyobb előnyben részesítik a több nézőt, ily módon nagyobb médiaérdeklődést vonzó, s mindenekelőtt jelentősebb nemzetközi eredményeket felmutató sportágak szövetségeit és klubjait - összegez a MOB elnökségi tagjaként is dolgozó főtitkár, minek nyomán abban maradunk: „Nincs mit tenni, a leginkább érintetteknek sosem látott kemény munkával valahogy át kell vészelniük az elkövetkező hónapokat."

Kérdés még marad: vajon elég lesz-e hozzá a puszta szándék?