Ronaldóé az Aranylabda
Azt gondolná az ember, a Ronaldo nevet a kétszeres aranylabdás brazil futballfenomén után vette fel, de nem: Cristianóból Ronald Reagan nyomán lett Cristiano Ronaldo, mert édesapja kedvenc filmszínésze a korábbi amerikai elnök volt. S bár a „névadó”- dacára annak, hogy játszott például Humphrey Bogart oldalán is – a vásznon nem alakított főszerepeket, a madeirai Dos Santosék gyermeke nem maradt epizodista...
Már tizenévesen bemutatkozott a lisszaboni Sporting felnőtt csapatában, és ugyancsak tinédzserként vett részt első Európa-bajnokságán a portugál válogatottban. Igaz, addigra már több mint 12 millió fontért szerződtette a Manchester United, amelynek az Aranylabda történetében (is) nagy hagyományai vannak, gondoljunk csak a skót Dennis Law-ra, az angol Bobby Charltonra vagy az északír George Bestre. Utóbbi egy esztendővel fiatalabbb, Law egy évvel idősebb volt nála, amikor megkapta a France Football fődíját, azaz a huszonnegyedik születésnapját februárban ünneplő Cristiano Ronaldo korban is igazodik legendás elődeihez.
Kvalitásaiban úgyszintén. Mindkét lábbal kiválóan rúg, jól cselez, gyors, veszedelmesen fejel... A futball szinte minden elemében elsőrangú, ezzel együtt az embernek olyan érzése van, hogy mégsem tökéletes. Leginkább talán a kombinációs érzék hiányzik belőle, legalábbis a legendák szintjén. A korábbi aranylabdások közül ebben a tekintetben jócskán megelőzi őt Luis Suarez, Albert Flórián, Gianni Rivera, Johan Cruyff, Michel Platini vagy Marco van Basten, ráadásul a választás helyességét illetően erős kétségek támadhatnak akkor is, ha a portugál csatár idei második félévét idézzük fel. Ez a második szakasz valójában már az elsőben megkezdődött, hiszen az Eb-t az esztendő hatodik havában rendezték... Addig ment a bicikli, angol bajnoki címmel, sőt Bajnokok Ligája-diadallal, de hősünk a kontinenstornán már – csapatával együtt - kudarcot vallott, miként csalódást keltett négy éve is, hiszen az Európa-bajnokságot 2004-ben Portugáliában rendezték, és a vendéglátók egyike sem gondolt arra, hogy a házigazdák válogatottja akár az első mérkőzésen, akár a döntőben kikaphat a görögöktől. (Arra meg pláne nem, hogy ez mindkétszer megtörténhet.) Így meglehetősen szolid öröm fogadta a portugálok ezüstérmét, és ez még a lehető legdiszkrétebb megfogalmazás, mert az igazság az: egy ország küzdött – általában hiába - a bánat könnyeivel...
A Beckham-utód médiasztár azonban nagy hatást tett a szakírókra azzal, hogy a 2007/2008-as évadban a Manchester United 49 – különböző sorozatokban vívott – találkozóján 42 gólt ért el; ez tényleg kimagasló teljesítmény. Ám azt is látni kell, hogy a tömegkommunikációt mindinkább áthatja a bulvár, s e folyamat mintha a még oly tekintélyes France Footballt sem kerülné el. A hírnevét éppen a Ballon d'Orral megalapozó újság az Aranylabda-szavazás ez évi harminc jelöltjének közzé tételekor jó néhány esetben melléfogott, és olyan labdarúgókat is piedesztálra állított, mint a honosított portugál Pepe, aki nem kellett Brazíliának, s hogy miért nem, az kiderült a múlt hónapban tartott brazil-portugál meccsen (6-2), amelyen Robinho és Luis Fabiano már-már bolondot csinált a sokat a Real Madridban sem mutató védőből. Nem mellesleg: azon az egyoldalú gálamérkőzésen Cristiano Ronaldo sem tűnt a brillírozó brazilokkal azonos kategóriájú futballistának...
A képességei azonban vitathatatlanok, noha messze van még a futballművészet legnagyobbjaitól, Pelétől, Maradonától vagy éppen az örök portugál ideáltól, a szintén aranylabdás Eusebiótól. Pályafutása persze máshogyan is megközelíthető, hiszen nem minden huszonhárom éves futballista mondhatja magát kétszeres Premier Liga-aranyérmesnek, BL-győztesnek, több mint hatvanszoros válogatottnak, valamint a hivatásos labdarúgók szervezete kiválasztottjának. (Az idén a profik ugyancsak számottevő díját is kiérdemelte, igaz, az elismerés a 2007/2008-as évadra vonatkozott.)
Kétségkívül előtte az élet.
S immár mögötte az Aranylabda.
Cristiano Ronaldo
Született: 1985. február 5.
Klubjai: Sporting Lisszabon (2001-2003), Manchester United (2003-).
Angol bajnok: kétszer (2007, 2008).
Angol kupagyőztes: egyszer (2004).
BL-győztes: egyszer (2008).
Portugál válogatott: 61-szer (először 2003-ban, a Kazahsztán elleni 1-0-ás mérkőzésen).
Eb-ezüstérmes: egyszer (2004).
Vb-negyedik: egyszer (2006).
A szavazás végeredménye
1. Cristiano Ronaldo (Portugália, Manchester United), 446 pont
2. Lionel Messi (Argentína, Barcelona) 281 pont
3. Fernando Torres (Spanyolország, Liverpool), 179 pont
4. Iker Casillas (Spanyolország, Real Madrid), 133 pont
5. Xavi Hernandez (Spanyolország, Barcelona), 97 pont
6. Andrej Arsavin (Oroszország, Zenit), 64 pont
7. David Villa (Spanyolország,Valencia), 55 pont
8. Kaka (Brazília, AC Milan), 31 pont
9. Zlatan Ibrahimovic (Svédország, Inter), 30 pont
10 Steven Gerrard (Nagy Britannia, Liverpool), 28 pont
11. Marcos Senna (Spanyolország, Villarreal),16 pont
12. Emmanuel Adebayor (Togo, Arsenal), 12 pont
13. Wayne Rooney (Nagy Britannia Manchester United), 11 pont
14. Sergio Agüero (Argentína, Atletico Madrid), 10 pont
15. Frank Lampard (Nagy Britannia, Chelsea), 8 pont
16. Franck Ribéry (Franciaország, Bayern München) 7 pont
17. Samuel Eto'o (Kamerun, Barcelona), 6 pont
18. Gianluigi Buffon (Olaszország, Juventus), 5 pont
19. Michael Ballack (Németország, Chelsea), Cesc Fabregas (Spanyolország, Arsenal), 4 pont
21. Didier Drogba (Elefántcsontpart, Chelsea), Sergio Ramos (Spanyolország, Real Madrid), Nemanja Vidic (Szerbia, Manchester United), 3 pont
24. Edwin van der Sar (Hollandia, Manchester United), Ruud van Nistelrooy (Hollandia, Real Madrid), 2 pont