Tromsőben, a múlt évi sakkolimpián a szintén a hetedik helyről induló kínaiak nyertek a verseny előtt ötödikként jegyzett ezüstérmes együttesünk előtt, a bronzot pedig a 17. helyről startoló indiaiak szerezték meg. Most Izlandon annyiban érvényesült a papírforma, hogy az Open csoportban – gyakorlatilag a férfimezőnyben – a minden mutató szerint a legjobb oroszok győztek – igaz, a hatodikként rangsorolt örmények érdemelték ki az ezüstöt –, a nőknél pedig a három legerősebb sakknemzet (Oroszország, Grúzia, Ukrajna) képviselői álltak a dobogón.

Férficsapatunk esetében a legizgalmasabb kérdés az volt, hogyan válik be az új kapitány, Polgár Judit. Rá komoly teher hárult a tavasszal Örményországban megrendezett csapat-világbajnokság után. Azon az öt magyar játékosból három egyszer sem győzött, összességében pedig honfitársaink több partit vesztettek, mint ahányat nyertek. Most – egy kivételével – ugyanazok a játékosok kreatívan, ambíciózusan és eredményesen sakkoztak.

A tizenkilenc éves Rapport Richárd közvetlenül a verseny előtt mászott ki a hullámvölgyből, hogy aztán Reykjavíkban – sajátos stílusában – kilenc partijából ötöt megnyerjen. Almási Zoltánért aggódni lehetett, hiszen a nagymester az utóbbi időben többször is publikálta, hogy ma már a cége, mely SAAB autók tuningolásával foglalkozik, mind jobban leköti a figyelmét. De úgy néz ki, a kiteljesedéséhez talán épp erre van szüksége. A Rapport, Almási kettős a második, harmadik táblán a magyar ötös motorja volt. Balogh Csaba és Berkes Ferenc felváltva és többnyire önmagát felülmúlva játszott az utolsó táblán. S bár Lékó Pétert lehet azzal macerálni, hogy nem túl gyakran nyer, az együttes sikerének alapját egyértelműen ő teremti meg azzal, hogy az első táblán semlegesíti az ellenfél legjobbját.

A bronzérem nagy siker, ugyanakkor sajnálatos, hogy az utolsó fordulóban – noha még a sakktörténeti jelentőségű aranyérem is kéznyújtásnyi közelségbe került – a négy parti egyikében sem alakult ki igazi, a korábbi utakat elhagyó küzdelem az orosz–magyar találkozón. Úgy tetszik, a békés 2:2 ellen senkinek nem volt kifogása. A négy játszmából kettőben is lépésismétlés vezetett döntetlenhez, a másik két remi pedig szinte egyformán, ismert ellenkező színű futós döntetlen során alakult ki. Talán ez is az oka, hogy többen előzetes megegyezésen alapuló döntetlent emlegetnek; ezt a szabályok ma már tiltják, úgyhogy remélhetőleg nem ez történt.

A magyar női csapat a harminc együttes közül a kilencedik legerősebbként kezdte a viadalt. Új kapitánya, Ruck Róbert mellett Papp Gábor szekundáns is első alkalommal segítette az együttest. Az anyai örömök elé néző magyar ranglistavezető, Hoang Thanh Trang távollétében a Lázárné Vajda Szidónia, Mádl Ildikó, Rudolf Anna, Papp Petra, Gara Tícia összeállításban a hetedik helyet szerezte meg a válogatott, de játéka többet ígér a mostani pozíciónál. Elvégre a játékosok a legkiválóbbak – mint Oroszország vagy Grúzia – ellen is megmutatták, hogy nem esélytelenek.

Az elsőtáblás Lázárné a családi teendői mellett is mind jobban játszik, a Polgár lányokkal 1988-ban és 1990-ben olimpiai aranyérmes Mádl Ildikó szép csendben legendává emelkedik. A legjobb pontszerző a huszonkét éves szegedi Papp Petra volt; nem nehéz megjósolni, hogy ő hosszú távon a női válogatott meghatározó alakja lesz. Rudolf és Gara most talán halványabb volt, ám a válogatott ajtaján már nem is kopogtat, mint inkább dörömböl a tizennégy éves Marjanovics Annamária, aki Élő-pontszámban alig marad el a nála jóval rutinosabb hölgyektől.

Reykjavík után komoly várakozással tekinthetünk a jövő évi bakui sakkolimpia elé.