A MiZo Pécs 2010-et tizenöt éven át irányító edző - aki egyben a magyar női kosárlabda-válogatott szövetségi kapitánya is - négy hete érkezett családjával az orosz fővárosba. A csapat élén Rátgéber nagy dobásra készül: a klub zsinórban harmadszor hódíthatja el az Euroliga bajnoki címét. Az ízig-vérig ma is Pécshez kötődő 42 éves mester, szabadidejében a Kiscsillag alkalmi énekes-szövegírója első benyomásairól, terveiről és arról beszélt lapunknak, hogy mit tehet egy edző egy olyan csapathoz, amelyen eredményei alapján csak rontani lehet.

- Olyan lehetőséget kaptam, amit nem szalaszthattam el. Két éve már hívott a Szpartak, akkor nemet mondtam. Most viszont úgy éreztem, ez az utolsó vonat - vallotta meg Rátgéber. - Nem akartam szakmai űrt hagyni az életemben, hogy tizenöt év után a kocsmában néhány sör mellett arról handabandázzak, hogy miért nem mentem "amikor egyszer engem meghívott a Szpartak". Ha bedobod, jó játékos vagy, ha mellé, akkor rossz, de ha rá se dobsz, akkor nem vagy játékos. Döntöttem, rá kellett dobnom. Hogy bemegy, vagy kipördül, az majd elválik, a siker sok mindentől függ.

A klub biztosította feltételektől biztosan nem. Az elmúlt években hatalmas pénzek kerültek a sportágba Oroszországban, amely ma a női kosárlabda legfontosabb színtere. Van olyan csapat, amelyik 20 millió dollár feletti költségvetésből gazdálkodik. A Szpartak ennél kevesebből, bár ez a csapat összetételéből nem látszik: az amerikai olimpiai válogatott három tagja - Sylvia Fowles, Sue Bird, Diana Taurasi - mellett az orosz válogatott legjobbjai és az ausztrál Jackson Lauren is itt játszik, akit a tréner "női Michael Jordannak" nevez.

A Szpartak Moszkvánál huszonöt fős szakmai stáb dolgozik, külön specialista készíti fel a centereket, orosz, amerikai segédedzők, szerb kondicionáló edző, ausztrál fizikoterapeuta dolgozik Rátgéber keze alá, az edzéseken a török futballválogatott korábbi orvosa van jelen.

- Ez egy egészen más dimenzió. Egyszer részese kell, hogy legyen ennek az ember. Otthon állandó alkalmazkodásról szólt a munkánk, pedig ott is tudnánk, mi kell a sikerhez. Helyette portások voltunk, vizet hordtunk, improvizáltunk. Egy ideig lehetett szívvel-lélekkel, a szurkolók támogatásával pótolni a hiányosságokat, és szállítottuk is az eredményeket, de mára megállt a tudomány. Az ittenihez hasonló feltételek biztosítása nélkül már nem lehet igazi eredményt elérni.

Az elmúlt 15 évben a Péccsel kilenc bajnokságot, ugyanennyi kupát és két Euroligás bronzérmet szerző Rátgéber szerint az otthoni sikerek értéke most látszik igazán. - Már látom, milyen bravúros, sőt, abnormálisan nagy siker volt az a két harmadik hely. Akkor azt hittem, ha bronzig jutottunk, akkor az arany sem volt messze. Rá kellett jönnöm, hogy a mi lehetőségeinkkel nagyon messze volt.

A Szpartakhoz viszont közel van - hiszen idén és tavaly is nyert -, ám épp ez teszi nehézzé a "kötelező eredményt", még akkor is, ha a vezetés hivatalosan nem is követel címvédést. - Az Euroliga 13 éve alatt még senki sem győzött egymás után háromszor. Mesés lenne, ha sikerülne. De komoly ellenfeleink vannak, elég a CSZK-ra vagy a Jekatyerinburgra gondolni - mondta. Vagy ott van a török Fenerbahce, amelyik a múlt héten, igaz gyengébb összeállításban, de megverte az orosz csapatot. Az Euroligában október végén találkoznak, Rátgéber szerint a Szpartak akkor már győzni fog.

A csapat változott is tavaly óta: bár a kulcsemberek megmaradtak, a pécsi mágus feladata lesz az újonnan érkezett fiatal orosz játékosok integrálása a csapatba. - Egyelőre csak annyi történt, hogy bevásároltak a legjobbakból, de ez hosszú távon nem megy. A klubnak még nem alakult ki a struktúrája, az utánpótlás képzése most indult el. Jelenleg kettő, jövőre már talán három orosz állampolgárságú játékosnak kell folyamatosan a pályán lennie, így a saját játékosok kinevelése egyre fontosabb lesz.

A sikerek ellenére kevés a pályán az igazán jó orosz irányító, de edző sincs sok. Rátgéber elődje szlovák volt, a Jekatyerinburgnál francia, a CSZKA-nál lett szakember dolgozik. Bár a tréner korábban úgy érezte "kreativitás nélküli katonává" válna, ha jól fizetett klubnál dolgozna, mára átértékelte a helyzetet. - A stáb nekem dolgozik és koncentrálhatok a munkára, a játékstratégia kidolgozására. Persze a sztár "egók menedzselésére" is figyelnem kell, de úgy tűnik, hallgatnak rám a játékosok, már látom a csapatban a vonásaimat, elfogadnak.

Ő pedig azt fogadta el, hogy Pécs után itt nem ő a legfőbb főnök. A szervezet csúcsán a Litvániából elszármazott izraeli üzletember Sabtaj von Kalmanovics áll. (A "von" előtaggal szülőhazája tüntette ki a litván kosárlabdában tett erőfeszítéseiért.) A milliárdos gondoskodik a 4800 fős stadion fejlesztéséről, a játékosok fizetéséről, az önkormányzatokkal szükséges egyeztetésekről. - Én kosárlabda-edző vagyok, nem politikus, menedzser. Eszem ágában sincs itt főnökösködnöm. Megvan a hatásköröm, és ennek így is kell lennie egy profi csapatnál. Nem kell polgármesterhez járnom, politikai alapon elosztott pénzekért konfrontálódnom, aztán bizonytalanul várni, hogy összejön-e a támogatás. Persze ezzel a pakliban itt az is benne van, hogy egyik napról a másikra elköszönnek tőlem, de az eddigi jelek alapján úgy érzem, tisztelnek és számítanak rám.

A két évre szerződött edző a későbbi jövőjét azonban Pécsen képzeli el. De bármennyire is a szívéhez nőtt az ottani csapat, úgy érezte, váltani kell. - Belefásultam abba, hogy az Euroliga végjátékát csak tévéről nézhettük és erre már előre befizethettünk. Itt meg arról szól a dolog, hogy esélyünk van győzni. A legszörnyűbb otthon az volt, hogy korábban még odaérhettünk a dobogóra, de ez mostanra már elérhetetlenné vált, még akkor is, ha Iványi Dalma vagy Vajda Anna egyébként bőven beleférne az itteni keretbe. A Pécs idén reálisan a tizenhat közé juthat be.

Új csapatát egyelőre angolul utasítja, de vajdasági születésű lévén a szerb is segítségére van. Hétről hétre fejlődik orosztudása is, egy interjúban azt ígérte, hamarosan Dosztojevszkijt olvas eredetiben. - A Bűn és bűnhődést magyarul és szerbül is olvastam, mindkettő hatása más, oroszul azt gondolom, még inkább érezhető lesz az a sugárzó sötét erő, ami az írásaiból árad. Zenében ugyanezt Nick Cave-nél találom meg, mondhatni, ő Dosztojevszkij ausztrál unokája.

Ő maga azonban kevéssé komor zenei vonalat képvisel: a Lovasi Andrással a Kispál és a Borzzal párhuzamosan futtatott Kiscsillagban szövegíróként és énekesként is fellép. Az sem kizárt, hogy az együttesnek Moszkvában is szervez koncertet.

Másfél évtizedes sikerei helyszínén utánpótlás iskolát tervez, amihez a moszkvai munka is fontos tapasztalatot adhat.  Az iskolához megvan a 2,7 hektáros terület is, de Rátgéber attól tart, hogy a pécsi városvezetés nem tartja elég fontosnak a kosárlabdát. Pedig azzal, hogy Pécs kulturális főváros lesz 2010-ben, a sportág is támogatást kaphatna, ahogy ez történt néhány éve Salamancában is. A stadion például, amelyhez számtalan felejthetetlen élménye fűződik több mint harminc éves, felújításra szorul.

- Mérges vagyok, mert úgy érzem, végül nem lesz olyan a rendezvénysorozat, ami évtizedekre meghatározná a város arculatát. Lesz néhány költséges rendezvény, meghívjuk majd, mondjuk, José Carrerast, lesz tánc, bor, meg lángos, de nem lesz kellően kiaknázva az a rengeteg tehetséges ember, aki kész lenne sokat tenni azért, hogy Pécs valóban kulturális főváros legyen. Nem véletlen, hogy Lovasi Andrásék alternatív kulturális rendezvénysorozatot terveznek, hogy bebizonyítsák, kevés pénzből is lehet színvonalas programokat szervezni.

A Szpartak irányítása közben Rátgéber idén a magyar női válogatottat is átvette. A négy év után posztjára visszatérő kapitány vezetésével a csapat kijutott az Eb-re is. - Ez nagy bravúr, de éppen az, hogy ez már sikernek számít, azt jelenti, hogy csekély esélyeink vannak - von mérleget.

Elismeri, hogy a Szpartaknál betöltött munkája sok erejét kiveszi. - Nem szeretnék profi klubnál megöregedni. Ez nem normális embernek való. De most nagyon élvezem, és szeretnék nyomot hagyni a klub történetében.

Négy hét után - bár a család még keresi a helyét, nagyobbik fiának, Lászlónak még idegen az angol iskola, a kisebbiknek, Tamásnak az orosz óvoda, és felesége, az egykori kosaras Csák Magdolna is ismerkedik az orosszal, mielőtt moszkvai tervébe, az aerobic oktatásba és gyerekek kosáredzésébe belekezdene - az orosz közeget nem érzi már idegennek.

- Szerbiában nőttem fel, sok hasonlóságot látok az ottani és az itteni szlávok között. Itt ugyanaz van, csak minden sokkal nagyobb.

(MOSZKVA)

Rátgéber László