Most tekintsünk el attól, hogy a kis összegűnek nem nevezhető felújítás miért nem jutott korábban a honatya eszébe, és tűnődjünk el csak azon: vajon érdemes-e ekkora summát félretenni a renoválásra, amikor amúgy is a tervek között szerepel egy új nemzeti stadion felépítése. Sőt van egy elképzelés, mely szerint az új arénát – különleges építészeti megoldással – a mai létesítmény köré építenék, ebben az esetben pedig az alsó karéj fölötti részt mindenképpen le kellene bontani.

Kidobva Varga 300 millióját is, ami persze nem az övé...

Vígh László, a sportingatlanok hasznosításáért felelős kormánybiztos mindenesetre nem vetette el a javaslatot – egy hét türelmet kért –, noha a szakértők szerint egyéb szempontokból is súlyosan problémás az idea megvalósítása. Előbb statikai vizsgálatokat, majd közbeszerzési eljárást kellene tartani (az utóbbi végrehajtási ideje 45 nap), majd következhetne a javítás. Azaz erősen sürgetne az idő a Magyarország–Svédország Eb-selejtezőig, amelyet szeptember 2-án rendeznek, és ilyen, emberek tízezreinek biztonságát érintő átalakításoknál a hamar munka kiváltképp nem jó.

Egyébiránt – szakkifejezéssel – a statikai A típusú megerősítéseket már 2009-ben, a magyar–svéd, magyar–portugál vb-selejtezők körüli hasonló kampány alkalmával már elvégezték, a B típusúak azonban elmaradtak. Akkor a közönséget beengedték a felső tribün alsó szektoraiba, azaz több, mint negyvenezer néző láthatta mindkét találkozót, ám a korrekciót befejezetlennek kellett tekinteni. Meglehet, az akkori rekonstrukciót elölről kellene kezdeni, ráadásul a hozzáértők emlékeztetnek arra is: most egyáltalán nem biztos, hogy elkelne negyvenezer belépő.

A Nemzeti Fejlesztési Miniszté­rium egyébként 500 millió forintot már elkülönített az új nemzeti sta­dion előzetes költségeire. Ahhoz nyilván nem kellene hozzányúlni, főként nem akkor, ha rengeteg a kétség a hirtelen ötlet kapcsán.

Arról nem szólva: a kormánynak 300 milliós kérdése van éppen elég...