Pirlótól Pirlóig
Egészen rövid az út Pirlótól Pirlóig.
Mármint alapvetően hosszú szokott lenni az utazás az efféle vonalakon, de Andrea, az olasz válogatott középpályása szokatlan tempóban sietett a célig. Pedig korántsem futósebessége emelte a legnagyszerűbb labdarúgók közé.
Sokkal inkább lenyűgöző intelligenciája, amellyel aktuális csapata játékát szervezi. Robotolhat mellette bármelyik "a labda ragad" különös ismertetőjeggyel ellátott társa, De Rossi vagy Marchisio, Montolivo vagy Nocerino, a lényeg nem változik: Pirlo az agy.
Ha felé közeledik a labda, akkor Terry, Ramos, Badstuber vagy Bruno Alves alighanem ösztönösen körbetekint, a veszélyforrást keresve, hogy aztán a labda váratlanul egy valószínűtlen helyre érkezzen. Vagy oda, ahova várják, csak éppen fölfoghatatlan módon tempírozva. Ha esetleg a gyilkos passzok nem vezetnek eredményre, akkor Pirlo a helyére küld egy szabadrúgást. Ha az sem sikerül, akkor majd a tizenegyes párbajban bök alá a zsugának a zsenik érthetetlen magabiztosságával. Akkor, amikor mások minimalizálják a kockázatot, amikor a nyomás és a tét értelmezhetetlenül nagy, akkor odasétál a büntetőponthoz, s angyali nyugalommal varázsol.
Pedig neki már lefőtt a kávé.
A Milanban a végén már úgy futballozott, mint a korábbi klasszis a strandon, amikor a haverokkal bűvöl. Tétlenül várta a passzokat, nem értette a pontatlanságot, futni meg csak annyit akart, amennyi elég ahhoz, hogy a társak ne kapjanak idegösszeomlást a pihenő kolléga láttán. Úgy tetszett, pályafutása érdemi része lezárult. Megnyert mindent, amiért valaki labdarúgó lesz, karrierjét világbajnoki címmel koronázta meg.
Ám a Juventus valami megmagyarázhatatlan okból úgy gondolta, Pirlo még segíthet az együttesen, így leigazolta a futballistát. Az irányító igazolta a torinóiak döntését. Andrea a legszebb napjait idéző bemutatókat tartott, bajnok lett ezzel az együttessel is, s most éppen az Európa-bajnokság legfényesebb csillagai közt emlegetjük.
Alighanem sokan szurkolunk neki. Ha nem is feltétlenül csapatának, még csak nem is a futballistának, hanem az embernek. Annak, akiről egyszer már lemondtak, s visszajött, hogy szervezzen, irányítson, ragyogjon.
Hihetetlenül gyorsan tette meg azt az utat, amelynek sokan sohasem érnek a végére.
Elért Pirlótól Pirlóig.
