Néhány napja – nem akármilyen meglepetésre – jóval esélyesebb ellenfeleket megelőzve országos kupát nyert a Pécs ificsapatával. Apuka mit szólt?

- Most nem volt olyan frappáns, mint azt megszokhattuk tőle, ellenben felhívta a figyelmemet: a sikerben – ahogyan a kudarcban is – legfeljebb néhány napig szabad elmerülni. A múlt csak arra való, hogy belőle építkezve összpontosítsunk a jövőre.

És a nagypapa? Olvadozott?

- Hát persze, ő agyba-főbe dicsért most is, mint mindig. Világéletemben végtelenül elfogult volt velem, mert elvakította a szeretete. Egyszer például, amikor még komolyan vízilabdáztam, azt találta mondani, hogy én vagyok a csapat legjobb játékosa.

Nem volt az?

- Tizennégy éves koromig egészen jó kis pólósnak számítottam, főleg a gyors gondolkodásomnak köszönhetően nőttem a társaim fölé, de később elmaradtam tőlük fizikailag és lövőerőben is. Előbb-utóbb be kellett látnom, hogy játékosként nem viszem túl sokra, de a sportágtól semmi esetre sem akartam elszakadni. Megszállottan imádtam és imádok a mai napig mindent, ami a vízilabdával kapcsolatos. Én még az uszoda büféjében is lubickolok.

Ilyen családban nem volt nehéz hivatást választani...

Kemény Kristófnak volt kiktől tanulnia

- Amikor apa edző lett, még csak kétéves voltam. Aztán még mindig csak hat, amikor szövetségi kapitánnyá választották. És tíz Sydney, az első olimpiai bajnoki cím idején. Együtt éltem az eseményekkel, minden meccset láttam, amelyen ő edzősködött, sőt annál is jóval többet, mert a riválisok játékát szintén rendszeresen analizáltam. Ezek után nem véletlen, hogy fiatal felnőttként három esztendőn át mellette dolgoztam videoelemzőként. Amit a pólóból és a pólóról tudok, az nyolcvan százalékban annak köszönhető, hogy a világ legjobb edzője mellett tölthettem a napjaimat.

Egy ideje a pécsi ifik kispadján ül. Meglepne, ha azt mondaná: ez volt a végcél.

- Nem is mondom – olyannyira, hogy az ősz már egy neves fővárosi klub utánpótlásánál ér –, de egyelőre jól érzem magam a bőrömben. A legkevésbé sem bántam meg, hogy két éve igent mondtam a kétszeres olimpiai bajnok Vári Attila invitálására, ráadásul civilben is Pécsett dolgozom: az IBS gazdálkodás-menedzsment szakán végeztem, és a helyi OTP-fiókok egyikében vagyok pénztáros. Szerintem most még furcsán is mutatnék valamelyik felnőttcsapat mellett, hiszen a játékosok többsége nagy valószínűséggel idősebb lenne nálam.

Előre szólok, filozofikus kérdés következik: a Kemény név áldás vagy teher?

- Felelősség. A padnál nyújtott teljesítményemnek folyamatosan méltónak kell lennie ahhoz, amit nagyapa és apa elért a szakmában. Ugyanakkor a gondolatát is kerülöm, hogy azzal foglalkozzam: két edzőóriás az elődöm. Ha állandóan attól tartanék, hogy azt a lécet kell átvinnem, amelyet a családtagjaim állítottak fel az aranygeneráció felnevelésével meg a három olimpiai arannyal, már most abba kellene hagynom az egészet. Pedig még alig kezdtem el.