A magyarok a vívásban nem szerepeltek jól, a lehetséges 90 asszóból 44-et nyertek meg, emiatt csak a hetedik helyről várhatták az úszást a 16 triót felvonultató mezőnyben. Szerencséjükre egy győzelem csupán 10 pontot ért, így a jobban vívó csapatok hiába nyertek lényegesen többet, pontszámban a különbség nem volt jelentős.

A 3x100 méteres úszóváltóban Marosiék a nyolcadik legjobb időt érték el, ezzel összetettben feljöttek a hetedik helyre, a lovaglásban azonban nem tudtak még előrébb kerülni, mert - összesen - hat akadályveréssel és egy ellenszegüléssel kilencedikek lettek ebben a számban.

A 3x2000 méteres, fejenként két lövészettel megszakított futást ugyancsak kilencedikként kezdhették meg, 37 másodperccel az akkor éllovas britek mögött. Ebben egy darabig úgy tűnt, összejöhet a "lehetetlen", akár még a dobogóra is felérhetnek, de egy technikai hiba miatt ez a lehetőség elúszott. Kasza parádésan lőtt, kétszer is hibátlanul és gyorsan, hatodikként váltotta Tibolyát, aki ugyan elsőre sok időt töltött az állásban, másodikra viszont szintén nagyon gyors volt, így ugyancsak hatodikként indíthatta Marosit úgy, hogy több rivális váltó is elérhető távolságon belül volt.

Ekkor azonban Marosi lőtáblája felmondta a szolgálatot, egy-két lövés után sem érvényes, sem érvénytelen találatot nem jelzett. A magyar csapat harmadik tagja kénytelen volt a másik állás táblájára lőni, de az időveszteséggel el is úszott a verseny. Később már csak a tisztes befejezésért futhatott.

"Na, azért érdemes egész nap küzdeni?" - kérdezte feldúltan Marosi, aki jelezte a nemzetközi szövetség vezetőinek, hogy a lőrendszer nem tökéletes.