A Nagy-ügy felkavarta a spanyol sportvilágot, mivel az átlövő távo­zási szándékát érthetetlennek tartják a szurkolók. A világ legjobb játékosainak egyike az ottaniak szerint „tejben-vajban fürösztött félisten Barcelonában”, aki mindent megkapott a vörös-kék klubtól, amit egy ­sportoló egyáltalán megkaphat. Különösen az fáj az ibériai drukkereknek, hogy a 12 éve Barcelonában játszó Nagy néhány nappal a spanyol állampolgárság odaítélése után jelentette be távozását a katalánoktól, így hiába a lehetőség, valószínűleg nem spanyol színekben szerepel a londoni olimpián.

A Marca szerint mindez azért történhetett így, mert Nagy ­Lászlót „nagyszabású politikai, társadalmi és reklámterv központi figurájának” szemelték ki Magyarországon. Anélkül hogy a lap egyetlen alkalommal is megemlítené a cég nevét, a körülírásból egyértelműen kiderül: e terv mozgatórugója egy német világcég pénze. A vállalatóriás ugyanis – a cikk szerint – lényegében reklámarcának szánja Nagy Lászlót. A Marca emlékeztet rá: a szóban forgó márka megtelepszik Magyarországon, és marketingterveihez olyan magyar sportolót keresett, aki nemzetközileg is jól ismert.

Magyar futballista, kosaras, röplabdás vagy atléta eleve nem jöhetett szóba, a vívást vagy a vízilabdát pedig azért vetették el, mert ezek a sportágak nem különösebben népszerűek a világban. Ezek után maradt Nagy László mint egy közkedvelt sportág legjelentősebb alakjainak egyike, aki momentán még magyar. Igaz, ha nem lépnek gyorsan, már nem sokáig, mert a két ország viszonylatában nem létezik a kettős állampolgárság, vagyis: ha Nagy elfogadja a spanyol honosítást, akkor automatikusan le kell mondania a magyarról.

Miután ez az elképzelés állítólag megszületett Budapesten, a ­Marca tudni véli, hogy Nagynak hirtelen három látogatója is volt Barcelonában: a magyar kormány képviselője, továbbá a Magyarországon megtelepedő világcég és a veszprémi kézilabdaklub egy-egy vezetője.

A játékos néhány nappal e vizit után jelentette be mostani klubjának, hogy Veszprémbe igazol, hacsak nem kap hasonló ajánlatot a Barcelonától. Nagy a Marca szerint nem mondott pontos ajánlati összeget a katalánoknak, de a lap úgy értesült, hogy évi 800 ezer euróról (a kézilabdázó mostani keresetének csaknem háromszorosáról) van szó, ami – teszi hozzá a lap – „a kézilabdában eddig elképzelhetetlen összegnek számított”. (E hatalmas summához társulnának a magyar válogatottszereplésért járó pénzek, valamint a különféle reklámbevételek.)

A Marca végezetül emlékeztet rá: Nagy június 30-ig szándékozik a Barcelonánál maradni. Ugyanakkor a Spanyol Kézilabda Szövetség hivatalosan arra vár, hogy Nagy letegye a spanyol állampolgársági esküt, amely után a játékos tagja lehet az olim­piára utazó spanyol nemzeti válogatottnak.

Mi azért nem tennénk le a nagyesküt arra, hogy ez így lesz.

Meg – Nagy többéves ködösítéseit ismerve – az ellenkezőjére sem...

Nagy László