Ám időben szólok.

Merthogy az ibériai futballválogatott eddig csak nagy ritkán tartozott a nemzetközi élmezőnybe. Nem a játékosok képességei, hanem az eredmények alapján. A spanyol nemzeti együttes ugyan Európa-bajnoki címet nyert 1964-ben, majd Eb-ezüstérmet szerzett 1984-ben, de medálból 2008-ig ennyit, és nem többet gyűjtött. Noha tizenkét vb-n vett részt, csupán egyszer, 1950-ben került a legjobb négy közé (dobogós helyezést akkor sem sikerült elérnie), ráadásul 1962-ben például olyan honosított sztárokkal vonult fel a világbajnokságon, mint Puskás Ferenc, az uruguayi José Santamaria, az argentin Alfredo di Stefano vagy a paraguayi Eulogio Martinez. (Hogy az eredeti spanyolokról - többek között Luis del Solról, Francisco Gentóról, Joaquin Peiróról, Luis Suarezről - már ne is beszéljünk.)

De hiába nyűgözött le mindenkit - megannyi más alkalommal is - a névsor, a sikerek rendszerint elmaradtak.

Újabban viszont Spanyolország mindent visz.

A válogatott megnyerte az Eb-t, és 2006. november tizenötödike, a románok elleni 0-1 óta veretlen, sőt legutóbbi huszonhét mérkőzése közül huszonnégyet zárt győzelemmel! Az imponáló sorozat közben tizennyolc találkozón egyetlen gólt sem kapott - jóllehet találkozott Anglia, Franciaország, Németország, valamint egyaránt kétszer Olaszország és Oroszország legjobbjaival is -, egynél többször pedig csak egyszer zördült meg a hálója (Görögország 3-2). A huszonhét meccs összesített gólkülönbsége 51-10; ha ez így folytatódik, az előmenetel tempóját nyugodtan nevezhetjük majd 100-20-asnak…

Az "aratás" megmutatkozik másképpen is. Az Aranylabda harminc idei jelöltje közül 6+1 spanyol - Casillas, Sergio Ramos, Fabregas, Xavi, David Villa és Fernando Torres mellett a honosított brazil Marcos Senna került fel a listára -, míg a hivatásos futballisták több mint negyvenezer tagot számláló szervezete Casillast, Sergio Ramost, Puyolt, Xavit és Fernando Torrest beszavazta Az év tizenegyébe. Ráadásul július óta Spanyolország a FIFA-rangsor éllovasa, márpedig ez korábban soha nem történt meg. Az 1993-tól havonta készülő listán azelőtt csupán nyolc alkalommal fordult elő, hogy Spanyolország a második helyen szerepelt; az ibériaiak másfél évtizedes helyezési átlaga 6,1. (A kiemelkedően legjobb braziloké 1,4.)

Most már "csupán" az van hátra, hogy 2010-ben, a legközelebbi világbajnokságon is elérkezzék végre a nagy ugrás.

A nyáron a Luis Aragones helyébe lépő szövetségi kapitány akkor lenne csak igazán Del Büszke…

Fernando Torres